A nap bloggere voltam

Photo by Merész Balázs
Photo by Merész Balázs

Vasárnap én voltam a nap bloggere a Magyar bloggerek és blogkedvelők közösségében. Ennek az a lényege, hogy a többi blogger kérdezhet egy napig a kiválasztottól, és ő egy posztban válaszol. Itt vannak a hozzám intézett kérdések és a válaszaim:

Az életben mennyire vagy kritikus és elemző alkat?

Inkább elemző vagyok, mint kritikus. Szeretek egy dolgot több szemszögből megvizsgálni, a saját benyomásaimat kifejezni, de a kritikával óvatosabban igyekszem bánni. Ez persze függ a témától is. Egy könyvről, filmről könnyebben beszélek, mint mondjuk emberekről. Úgy gondolom, mindennek oka van, és én az okot keresem inkább, mint ítélkezem felette. Minden embernek más a prioritása, a motivációja. Van, aki az egyik dologért hajlandó áldozatot hozni, más másért. Minden választásnak megvannak a nehézségei, és ki vagyok én, hogy eldöntsem másokról, mi a helyes? Így az ilyen irányú energiáimat inkább a blogom témái felé igyekszem terelni. Persze, a hozzám legközelebb állóktól nehéz ezeket távol tartani, ők kapnak olykor tőlem, ahogy én is tőlük.

Photo by Szalay Mona
Photo by Szalay Mona

Hány "jószág" él veletek? Milyen programokat csináltok vele-velük?

Két jószággal élünk együtt. Arwen, a skót juhász kutya, és Merlin, a ragdoll cica. Mindketten nagyon szeretnek bújni, játszani, így ezek mindig jó programok. Merlinnek könnyebb biztosítani a kellő mozgást, ő nappal szabadon kijárhat, és kedvére vadászhat. Arwen a kertben és a házban is szabadon mozog, de a sétára sosem mond nemet. Ausztriában élünk, és mikor hazamegyünk a szülőkhöz, vagy nyaralni megyünk, akkor jönnek velünk ők is. Konkrétan az utazást nem mindig élvezik, de a kirándulást új helyeken nagyon is. A tenger mondjuk nem tetszett Arwennek, nem volt hajlandó betenni a lábát "abba a sós trutyiba". Legalábbis ez volt az arcára írva. De tetszett neki a kutyastrand, a sok kutyus, meg a homok. Szóval tipikus kutyás-macskás programjaink vannak...

Photo by Szalay Mona
Photo by Szalay Mona

Azt írtad az instrumentális filmzenét szereted, melyik film zenéjét emelnéd ki ezek közül?

Hú, mintha a kedvenc csillagomat kéne kiválasztani... Az elmúlt napokban Stephen Rennickstől a Room című film zenéjét hallgattam legtöbbször, mert a témája ellenére tele van reménnyel. De mindig más zenét hallgatok, ez leginkább hangulattól függ. Amik kiemelt helyen vannak a szívemben: Abel Korzeniowski: A Single Man; Alexandre Desplat: The Imitation Game; Danny Elfman: Edward Scissorhands; Dario Marianelli: Anna Karenina; Ilan Eshkeri: Stardust; James Horner: Bicentennial Man; John Williams: Harry Potter 1&3.; John Welsman: Road To Avonlea; Jóhann Jóhannsson: The Theory Of Everything; Randy Edelman: Leap Year; Thomas Newman: American Beauty.

A foglalkozásod mennyire kapcsolódik a blogodhoz?

Ez azért cseles kérdés, mert igazából nincsen foglalkozásom. Érettségim van. Ügyfélszolgálatokon dolgoztam, azután egy lapkiadó terjesztési osztályán, azután megint ügyfélszolgálaton. Jelenleg háztartásbeli vagyok. Ez annyiban kapcsolódik a blogomhoz, hogy van időm olvasni és még blogot írni is. :)

Photo by BubuMaczkó
Photo by BubuMaczkó

Emlékszel az első könyvre, amit elolvastál? Mi volt az?

Az első valószínűleg a Gőgös Gúnár Gedeon volt még az iskolában. Meg is "vádoltak" az osztálytársaim, hogy biztos gyakorlok otthon, mert túl folyékonyan megy a felolvasás. Amire még emlékszem kicsiként, az Öreg néne őzikéje, diavetítőn, apa előadásában. Az első könyv, amit önállóan olvastam a Két Lotti volt. Jó ideig vártam, hogy betoppan az ikertestvérem, és mindenkit megtréfálunk majd.

Ahogy beleolvastam az írásaidba, úgy tűnik, az emlékek és emléktárgyak fontosak a számodra. Mit gondolsz, a nosztalgia és a múltba révedés hasznos és természetes igénye az embernek, vagy ez inkább a valóságtól való menekülés egy formája? Az esetedben melyik igaz?

Igen, szerintem fontosak az emlékek. Hiszen a velünk történt események is formáltak azzá, akik vagyunk. Fontos része az identitásunknak, az önismeretünknek. Segíthetnek fejlődni. Ha elvesztünk valakit, akit szeretünk, tovább élhet, ha emlékszünk rá. De amíg az egyik emléket érdemes megőrizni, addig a másikat fontos feldolgozni és elengedni. Ez persze nem könnyű. A trükkös része, hogy egészséges mennyiségben a valóság megragadása lehet, de ha túlzásba viszik, az már menekülés. Rám szerintem az első igaz. A blogon azért lehetnek túlsúlyban az emlékek, mert sok olvasmányélmény előhív egy érzést, egy történetet, és ez része lesz a könyvről alkotott benyomásomnak.

Ha az életed egy könyv lehetne, melyiket szeretnéd a magadénak?

Harry Pottert. Voldemorthoz és a halálfalókhoz nem ragaszkodom, de ide nekem a pálcát, és a jegyet a Roxfortba! :)

Photo by BubuMaczkó
Photo by BubuMaczkó

By BubuMaczkó 2016. március 8.