A Young Adult / New Adult Irodalom visszavág

Témázunk

Pár évvel ezelőtt még előttem is ismeretlen fogalom volt a YA, vagy akár az NA is. Nem szeretem, ha egy szó lefordítható magyarra, mégis angolul jelenik meg, így magamban az ifjúsági irodalomhoz csatoltam ezeket a fogalmakat. Hiszen kamaszok vagy fiatal felnőttek a főszereplők, és leginkább a célközönség is. De mostanra már eljutottam oda, hogy kialakult bennem a YA irodalom, mint pejoratív kifejezés. Már tartok kicsit ettől a műfajtól.

Nem azt mondom, hogy a kamaszkor problémái, szépségei nem érnek fel a felnőttkorhoz. De már magam mögött hagytam a nagy lázadást, a mindennapos, óriási drámákat, az énkeresést. Már teljesen más szinten kezdődik a probléma fogalma, nem hajt a tatár, hogy azonnal kezdődjék el a nagy kaland. Ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettem volna ezt a zavaros, olykor őrjítő vagy épp varázslatos korszakot, sőt! A legtöbb ilyen könyvvel akkor akad problémám, mikor túlzóak, kisarkítottak, vagy egyenesen irracionálisak a karakterek, vagy összecsapott a világuk. Ezek oda vezetnek, hogy olyanról olvashat(na) az ember lánya, ami a világon nincs. Ha pedig egy könyvben nem látok logikát, nem tudok vele azonosulni.

Ezekben a tökéletlen világokban még inkább kitűnnek a tökéletes karakterek. A lány, aki gyönyörű, de nem tudja magáról (vagy épp szürke kisegér, akiről majd kiderül, hogy nem is az) találkozik a fiúval, akinek sajtot lehet reszelni a hasizmán, és akit persze csak a lány különleges, szivárványon táncoló unikornis lelke érdekel. Rosszabb esetben kettővel találkozik, és egy trilógián keresztül tart a huzavona. Miközben a hormonjai túszul ejtették az agyát, látja mindazt, amit az őt körülvevő felnőttek nem, és meghozza az áldozatot, ami olyan nagy, hogy a későbbi életére egyáltalán nincs befolyással, és boldogan él a megmentett világban a tizenévesen kiválasztott nagy Ő-vel. Az ilyen könyvektől hajigálom el az agyam.

Ennek persze nem minden eleme teljességgel lehetetlen. De azok a kivételek, és nem a szabály. Egy átlag fiatal nem igazán keveredik ilyen szituációkba. Teljesen más határozza meg a mindennapjait. És attól, hogy valaki fiatal, még nem kéne hülyének nézni. Ők is megérdemelnek logikus, kidolgozott történeteket. Igenis legyenek a fiataloknak is olvasmányaik, amik őket szólítják meg, de ne olyanok ami az életüket, gondolataikat, problémáikat ilyen mélységig lebutítja. Nem mindegy, mit üzenünk nekik, ahogyan az sem, milyen képet festünk le nekik önmagukról, kapcsolataikról vagy a nagybetűs életről, amibe épp készülnek belépni. Elszomorít, hogy egy olyan műfaj, aminek ilyen komoly felelőssége van, így (és ennyiszer) szembe tudja köpi magát.

Félreértés ne essék, nem magát a műfajt írom le ennyivel. Vannak üdítő kivételek, amiket én magam is szívesen elolvasok, és nagyon jó olvasmányélményim is vannak a műfajban, még olyan is, amiben akad egy-két említett elem. Sokszor viszont úgy érzem, írtak egy sablont, amiből némi átírással kész is a legújabb YA könyv, csak nektek, csak itt, csak most. Persze nem lehetetlen még egy-két klisével tarkítva sem jó könyvet írni. De ne pusztán ezek mellékterméke legyen egy történet...

Többiek gondoltai a témában: Pupilla, Bea, tigi, Nima,Lily

By BubuMaczkó 2016. júlis 26.