Az adaptációk ingoványos talaja

Témázom rovat

Könyvet, filmet vagy színdarabot összehasonlítani kicsit olyan, mint az almát a körtével, vagy a naranccsal összemérni. Nem mindig van értelme, de a közös pontok azért megvannak, sokféle gyümölcsöt fogyasztok, és a maga nemében mindet szeretem. (Amíg meg nem dobálnak velük...)

Mindhárom műfajnak megvan a maga előnye és hátránya is, és manapság már kevés olyan alkotásra lehet bukkanni, amelyik ne hivatkozna egy, a másik műfajban létrejött történetre. A könyv bár időigényes, de ahány olvasó, annyi elképzelés. Nincsenek térben, időben korlátai, maximum a látvány az, ami kellő ismeretek, vagy képzelőerő híján nehezíti a dolgot. A filmben a látvány, a zene tud kibontakozni, ám az időbeli korlát a történet rovására mehet, illetve egy ember elképzelése kap teret és az érzelmeket az adott színész fejezi ki, ami aztán vagy tetszik a közönségnek, vagy nem... Színdarabnál hasonló a helyzet, de ott a díszletek száma maximált, így térben is korlátozottabb. A távolság a néző és a színpad között pedig az érzelmek, gesztusok felnagyítását kívánja meg. A színdarab ezért a történet abszolút lényegére koncentrál. Például: Míg a Nyomorultak esetében ez kiválóan működik, az Elfújta a szél annyira a benyomások, hangulatok bemutatására koncentrál, hogy a lényeg elvész.

Az előzetes elvárások miatt az adaptációknál különösen igaz a mondás, a remény egyenes út a csalódáshoz. Hiszen ha elolvasunk egy könyvet, a magunk világába illesztjük bele az élményt, a fantáziánkkal színezzük ki a történetet, a saját benyomásunk a döntő. És ezek alapján megvan a magunk elvárása a filmmel vagy színdarabbal kapcsolatban. Ezek egy része eleve nem valósítható meg az adott közegben, a másik része pedig a forgatókönyvíró/dramaturg, a rendező, a színészek, a zeneszerzők, a díszlet-, és jelmeztervezők elképzelését tükrözi. Ami, ha jól csinálják, plusz töltetet adhat az adaptációnak: Az operaház fantomját el nem tudnám képzelni Andrew Lloyd Webber zenéje nélkül; A könyvtolvaj világát a gyönyörű képek és helyszínek teszik teljessé; A Manderley-ház asszonyát is tökéletesen kiegészíti a Hitchcock által létrehozott közeg, színpadon pedig Szabó P. Szilveszter és Vágó Zsuzsi művel csodákat Mr. és Mrs. de Winter szerepében, a zenei világa pedig felteszi a koronát a darabra.

A probléma szerintem ott kezdődik, amikor az adaptált mű önmagában nem egy kerek, egész alkotás. Főleg sorozatoknál fordulhat elő, hogy egyes epizódok vagy a többi epizód nélkül értelmetlenek, vagy nem várják meg az összes könyv megjelenését, és kihagynak lényegtelennek tűnő szálakat, amik a végére lényegessé válnak. Például a Harry Potter sorozatot együtt néztem nem egyszer olyanokkal, akik nem olvasták a könyveket, és már a harmadik filmtől voltak homályos részletek, de a hatodik filmnél már végképp el lehetett veszíteni a fonalat. Ezt próbálták kompenzálni a hetedik film kettébontásával, de addigra annyi minden maradt ki, hogy nem tudták a kimaradó információkat pótolni hiánytalanul így sem. Személy szerint jobban örültem volna, ha a BBC csinál belőle egy hét évados sorozatot, és akkor jóval több részlet belefért volna. Lehet, ami működött a Büszkeség és balítéletnél, a másik esetben már nem lehet: kérdés, ennyi gyerekszínésszel, lenne-e lehetőség erre. Így viszont egy vizuális és zenei kiegészítő szintjén marad sok helyen a film. A Trónok harca esetében mindenképp jót tett, hogy sorozat készült belőle, az már nem biztos, hogy ugyanilyen jót tesz neki, hogy nem várták ki a könyvek végét, hanem egy ponton inkább megy a film a maga útján.

Külön kategória, mikor színdarab vagy film alapján írnak meg egy könyvet. Kevés ilyennel találkoztam eddig, de amelyikhez szerencsém volt, ott biztonsági játékot láttam csak. Nem merték kibővíteni a cselekményt a Váratlan utazás és a Holt Költők Társasága esetében sem, az érzelmek kifejezése és a helyszínek leírása is teljesen elmaradt, így maradt egy prózába szedett forgatókönyv...

A másik problémát ott látom az adaptációknál, amikor a magyarázatot, vagy egyes mellékszálakat inkább akcióval, látvánnyal helyettesítik. Vagy a nagyobb hatás kedvéért olyasmit tesznek bele, ami benne sincs az alap műben. Ezzel együtt sokszor a plusz, amit kap az adaptáció sem kárpótol azért, hogy a karakterről vagy cselekményről alkotott kép túlságosan eltorzul. Akkor különösen bosszantó ez, mikor egy alapból izgalmas, látványos történetet próbálnak felturbózni, hogy még drámaibb legyen a hatás... Például: Harry elviszi egy körre Voldemortot a Roxfort körül? Ron és Hermione a szennyvíz hatására szedi össze a bátoságát? Az Odú körül kergetőzik Ginny Fenrir Greyback-kel? (Harry Potter); Aragornt lerántják a farkasok? Faramir fogva tartja a hobbitokat? Samu otthagyja Frodót? (A gyűrűk ura); Krystal véletlenül megfullad? Simon Barry testvére? (Átmeneti üresedés) és még folytathatnám a sort.

Bizonyos műveket érdemes időről időre "leporolni", aktualizálni a mondandóját, közelebb hozni újabb és újabb generációkhoz. Többnyire klasszikusoknál láthatunk megszámlálhatatlan feldolgozást, de szerintem akkor érdemes ezeket újra elővenni, ha tudnak újat mutatni velük kapcsolatban úgy, hogy az alap művel tisztelettel bánnak. Nagyon tetszett az Anna Karenina két évvel ezelőtti film változata, amit egy színházban forgattak. Ettől a tempója felgyorsult, valóságos dallama lett a filmnek. Ami pedig nem kapott nagy teret, azt jelképesen mutatták be, így nem sikkadt el a lényeg sem. A Benjamin Button különös élete és a Nagy Gatsby is számomra túlzottan zavaros katyvasz, és a történetük is elvész a túl sok részlet között a könyvben. Viszont a filmek teljesen új színezetet adtak nekik, letisztult, követhető lett a cselekmény, és az érzelmek is megmaradtak. A Moulin Rouge felfrissíti és élettel tölti meg A kaméliás hölgy történetét, a Kegyetlen játékok pedig közelebb hozta a Veszedelmes viszonyokat a fiatalokhoz. A Tavaszébredés című musical-ben pedig a gyerekek aktuális problémáit is beemelték a darabba, ezzel még inkább felrázva a közönséget.

A magam részéről igyekszem nem túl kritikusan, a maga nemében értékelni ezeket az alkotásokat, és nem eltúlozni az elvárásaimat, mivel nem minden működhet minden műfajban. Sokakkal ellentétben pedig inkább először nézem meg a filmet, ami így a könyv nélkül először általában tetszik, aztán a könyv még többet ad hozzá, és azt még jobban megszeretem.

By BubuMaczkó 2015. augusztus 3.