Az olvasmányok személyiségformáló hatása

Témázunk rovat

"Annyi minden, amit látok, eszembe juttat valamit, amiről olvastam. Pedig nem fordítva kéne lennie?" (A szerelem hálójában) Nem biztos, hogy ez a megfelelő kérdés. Számomra így is, úgy is igaz. Amit látunk, beépül a fantáziánkba, és amit elolvasunk, a magunk kis világát bővíti. De hiszem, hogy az olvasmányaink, különösen, ha jókor olvassuk őket, a részünkké válnak, és ha nem is mind, de néhány változtat, formál minket. Azt hiszem, a könyvek alapvető tulajdonságaimat nem változtatták, de bizonyos vonásaimat virágba borították.

Mindig is álmodozó természet voltam, és ez maximum annyiban változott, hogy az a kis világ, ami csak az enyém, nagyobb és gazdagabb lett. Van pár ember, akikkel részben meg tudom osztani ezt a világot, és ahogy látjuk ezeket a könyveket. Így az ő élményeik, lelki világuk és nézeteik is csak hozzáadnak ehhez. 

A blog írása is fokozza az élményt. Azelőtt is elmerengtem a könyveim felett, mielőtt újat kezdtem volna, de most még alaposabban átgondolom, mit is mozgatott meg bennem az adott könyv, és mit kaptam tőle. Az, hogy másoknak is elmondom, hogyan hatott rám egy könyv, segít jobban megfogalmazni a saját élményeimet, érzéseimet és pontosabban kifejezni őket.

Valós vagy nem valós karakterek megismerése, figyelése által az önismeret és az önkritika is változik. Sokat jelenthet egy-egy szereplő, mint példakép, aki megmutathatja, milyen tulajdonságainkon dolgozzunk, vagy épp az, hova vezethet a változás, vagy akár azt, hogy egyes tulajdonságaink úgy jók, ahogy vannak, nem kell zavarban lennünk miattuk. Bizonyos lelki problémákra pedig a legváratlanabb könyvekben találtam gyógyírt.

Próbálok megfontoltabban cselekedni, jobban átgondolni a dolgokat, hiszen láttam a könyvekben, a kis dolgokból könnyen nagy dolgok lesznek, és az élet egy pillantás alatt új irányt vehet. Az empátia is más formát öltött bennem a könyvek hatására. Ha látok egy vadidegent, aki például sír, felépítek köré egy egyéniséget, egy életet és szinte már látom is magam előtt, megkérdezem, a helyében mit várnék egy idegentől, aki lát engem, és e szerint cselekszem. Igyekszem jobban törődni másokkal, hogy ha végignézem életem könyvét, egy olyan karaktert lássak, akiről büszkén olvasnék.

Bármi történik is velem, úgy érzem, nem vagyok egyedül. És a világot is sokkal érdekesebbnek, szebbnek látom, ahol a mindennapi bosszankodás csak időfecsérlés. Inkább az élet egyszerű, mindennapi szépségeit keresem helyette. Mint például újabb kalandra indulni egy újabb világban...

Többiek gondolatai erről a témáról: Pupilla, Miamona, Zenka, Reea, Szee, F-AndiTheodora

By BubuMaczkó 2015. július 28.