A tapasztalat, az évek, a könyvek, meg a blogok

2017.08.04

Mint az a múltkori, kiadós interjúmból is kiderült, nem könnyű egy könyves blogger élete: egyszerre legyen jó írói vénája, alapvető számítástechnikai ismerete, esetleg értsen a fotózáshoz, legyen igényes, egyéni stílusa, kiforrott helyesírási és stilisztikai érzéke, igazodjon el a marketingben, legyen aktív a különböző közösségi platformokon, és találjon jó témákat az olvasott irodalommal kapcsolatban és azon kívül is. Sok(k)nak hangzik, nem igaz? Mielőtt bevinnénk magunkat az erdőbe, érdemes megkérdezni a nálunk tapasztaltabbakat, ők hogy csinálják, és milyen élményeik vannak. Pontosan ezt tettem én is, és olyan bloggereket kerestem fel, akiknek adok a szavára: Gábort, a Gabo olvas bloggerét; Ivettet, a KönyvParfé könyvmoly-konyhatündérét; Lobo-t, a legrégebben fennálló, magyar nyelvű könyves blog, az Olvasónapló szerzőjét; Nitát, a Könyvgalaxis tudományos-fantasztikus bloggerináját, és végül, de nem utolsó sorban PuPillát, aki oldalával, a PuPilla olvassal ihletet adott nekem is, hogy elindítsam a kuckóm. Figyeljetek, tanuljatok, blogoljatok!

1. Mióta írsz blogot? Hogyan jött az ötlet, hogy blogot indíts?

Gabó: December 13-án leszek öt éves. Körülbelül előtte egy évvel már ért az ötlet, a molyon is biztatott néhány barátom és a végső lökés: a rengeteg sok fiatal lány közt alig akadt fiú blogger... Gondoltam, teszek egy próbát.

KönyvParfé: Régóta foglalkoztatott egy blog gondolata. Könyvtárosként a könyvek adottak voltak, viszont akartam adni valami pluszt, ami picit kiemel a megszokott könyves oldalak közül. Az olvasás mellett a másik nagy szerelmem a főzés és a sütés, ez gyerekkorom óta érdekel és kikapcsol. Aztán egyszer csak bekattant, hogy milyen jó lenne a könyves értékeléseket egy étellel párosítani, és végül megszületett a KönyvParfé. Az első bejegyzés 2015 januárjában került fel, azóta igyekszem minden héten legalább egy könyves fogást megjelentetni.

Lobo: Ősidők óta. De tényleg, még 2002-ben kezdtem blogolni. Suliban egy előadást hallottam a blogokról és kipróbáltam, milyen is. Ez volt az énblogom, aztán csináltam kb. rá egy évre versblogot, majd az olvasónaplót. Először csak feljegyezni akartam, hogy mit olvastam (2003-ban indítottam, akkor még nem volt goodreads és moly sem). Így lettem ősblogger.

Nita: A mostani blogomat 2009-ben indítottam, de előtte egy másik felületen már 2008 óta írtam bejegyzéseket. Az ötlet az akkori páromtól jött, ő kezdett el az SFblogs-on blogolni, aztán én is kedvet kaptam hozzá. Viszont egy év után úgy éreztem, szeretnék a sci-fin és fantasy-n kívül másról is írni, így született meg egy általánosabb könyves blog, a Könyvgalaxis ötlete, ami azért a nevében utal a gyökerekre.

PuPilla: Pont ebben a hónapban lett nyolc éves a blogom, 2009. júliusában indítottam el ugyanis az oldalt, csak akkor még nem a blogspoton, hanem a freeblogon futott. Az ötlet egészen konkrétan Lobo blogja miatt jött, az ő 'Olvasónapló'-ja volt az, amire először ráakadtam böngészés közben. Tetszett, hogy ír az olvasmányairól. Megragadott annak az ötletnek az egyszerűsége, hogy ha akarok, írhatok én is az olvasmányaimról a saját kis szögletemben a neten. Írtam akkor Lobónak egy emailt, és ő válaszolt is, ami teljesen felvillanyozott, és ha jól rémlik, néhány napon belül már el is indítottam a PuPilla Olvast. Régen is mindig szerettem elgondolkodni az elolvasott könyveken, sőt, volt, hogy kockás füzetbe fel is véstem egy rövid véleményt róluk, de azért javarészt csak az olvasmányjegyzékemet vezetgettem. Ennél azonban sokkal többet jelent nekem az olvasás, és szeretek az élményeimről írni.

2. Miért fontos számodra az írás?

KönyvParfé: Fontos az írás, de számomra a könyv-étel párosítás a nagyobb kihívás. Ez a játék doppingol minden egyes alkalommal, mert szeretnék valami kreatívat, egyedit alkotni.

Lobo: Gyermekkorom óta vezettem naplót, felnőttként kicsit elhanyagoltam és nagyon megörültem az internetes formának, úgy éreztem, ez nekem való. Valamikor akartam író, újságíró lenni, de ez elmúlt, viszont fogalmazni szeretek. Megnyugtat és levezetem a feszültséget az írással, kiadom magamból a gondolataimat és most már itt gyűjtöm meg őrzöm az emlékeimet. Még ha csak könyvekkel kapcsolatosak is...

Nita: Az írás lehetőséget ad, hogy másokkal is megismertessem a gondolataim, a véleményem. Arra kényszerít, hogy odafigyeljek arra, hogyan is mit írok. Mindemellett persze számomra jó kikapcsolódás is.

PuPilla: Egy könyvesblog szerintem tökéletes platform az önkifejezésre. Fontos számomra az írás, mert a posztok elkészítése által jobban elgondolkodom a könyvön, előkerülhetnek mélyebb érzések, gondolatok, amikre néha én magam is rácsodálkozom. Olyan ez, mint amikor élő szóban megkérdezik a véleményed valamiről, és ahogy elkezdesz beszélni róla, olyan dolgok jönnek elő, amik egyébként nem körvonalazódtak benned ennyire, nem fogalmazódtak meg. Azt érzem, hogy ha csak habzsolom a könyveket egymás után, de nem állok meg közben kicsit "beszélni" róluk, akkor kevésbé élem meg a történeteket. Amíg nem volt blogom, volt is egyfajta hiányérzetem egy-egy kötet befejezése után. Amióta bejegyzéseket gyártok, már nincs.

Gabó: Önkifejezés és kihívás.

3. Mi az, amit adni szeretnél az olvasóidnak a blogod által?

Lobo: Jó ötleteket olvasmányokhoz és őszinte véleményt.

Nita: Szeretném, ha ez egy olyan felület lenne, amit szívesen olvasnak, ahova szívesen látogatnak vissza. Sajnos nem vagyok már annyira aktív, mint a kezdet kezdetén, de azért igyekszem minden hónapban valamilyen tartalmat generálni.

PuPilla: Egyszerűen csak szeretném bemutatni azokat a könyveket, amiket olvastam, amiket vettem, amik érdekelnek. Nagyon örülök, ha bárki örömét leli benne, és talál magának egy jó könyvet általa. Hírcsatorna, ajánlók, kritikák; tulajdonképpen ennél nem hivatott több lenni a blogom.

Gabó: Tájékoztatás, hírek. Ráirányítani a figyelmet olyan - szerintem - fontos könyvekre is, magyar szerzőkre (ez nagyon fontos!), amiket nem reklámoznak agyon. Szépirodalom, skandináv krimik, skandináv irodalom és történelmi regények a fő profilom.

KönyvParfé: Jó könyveket, finom ételeket és egy asszociációs játékot. Szerintem nagyon kreatív dolgok születhetnek, ha az emberek igazán elengedik a fantáziájukat.

4. Mire vagy a legbüszkébb az oldaladdal kapcsolatban?

Nita: Arra, hogy bár sosem lesz Könyvesblog-mértékű látogatottságom, mégis tudom, hogy van jó pár ember, aki szívesen olvassa, amit én írok. Mindemellett örülök, hogy több kiadóval is kapcsolatba kerültem az írás során, rengeteg bloggert is megismertem és még a blognak köszönhetően kért fel az Ekultúra, hogy nekik is írjak.

PuPilla: Kezdetben azt gondoltam ez abszolút a "fióknak írás" kategóriája lesz, de nagyon sokan kezdték látogatni az oldalt. Meglepő volt, de szörnyen örültem neki. Már erre is büszke vagyok, hogy vannak, akik olvassák, pláne ha rendszeresen visszatérnek hozzám. Nagyon büszke vagyok arra, hogy múzsám, Lobo is ellátogat hozzám, emlékszem az első kommentjénél majd' kiugrottam a bőrömből! Szeretem a kommenteket is, amikor aktívan folyik a kommunikáció a posztok alatt. Különösen jó érzés, ha valaki az én ajánlásomra olvas el valamit, és szereti. Büszke vagyok arra is, hogy a kiadókkal, szerzőkkel, bloggertársakkal, az egész könyves világgal mélyebb kapcsolatot köthettem, kaptam recenziós példányokat, szerepeltem már a blog nevével könyv hátlapján is, ajánlóként, ezek nagy dolgok azért egy kis egyszerű könyvesbloggernek. De arra is nagyon büszke voltam, amikor valakinek bemutatkozva nagyon fellelkesült, hogy ismer, és olvassa a blogomat. Ilyenkor rendkívül jó érzés tölti el az embert.

Gabó: Az utóbbi három évre, a folyamatos látogatószám növekedésre, és az élményekre, amit kaptam és adtam. A kapott visszajelzésekre. Sok hazai írót barátomnak tudhatok, ez pedig hatalmas elismerés, megtiszteltetés.

KönyvParfé: Szerencsés vagyok, mert rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Számtalan fénykép jött eddig, amelyeken az oldalamon megjelenő, de otthon kipróbált fogások szerepeltek - ez abszolút sikerélmény. A kedves levelek és a hozzászólások szintén feldobnak. Mindig nagyon jó érzés, ha egy kiadó megosztja a bejegyzésemet, és felkérések is adódtak szép számmal. Több cikkem megjelent a WMN oldalán, valamint a Mikkamakka magazinban; bekerültem a Blogturné Klubba, adtam interjút a Csimota Kiadónak, és hallható voltam több rádióban is. Ez mind-mind visszaigazolás, hogy talán tényleg jól csinálom, amit csinálok és érdemes ezt az utat folytatnom.

Lobo: Hogy milyen régóta fennáll, jöhetnek divatok, újabb, szebb, jobb blogok, de az Olvasónapló már több mint egy évtizede az én sarkom. Többé-kevésbé rendszeresen dolgozom rajta, szóval a sok beleölt munkára és a látható eredményére büszke vagyok és ez mindig felvidít.

5. Milyen tanácsot adnál egy kezdő bloggernek? Miért érdemes belevágni?

PuPilla: Azt mondanám a kezdő bloggereknek, hogy ne akarjanak mindenáron érvényesülni. Szívvel csinálják, sose futószalagon. Ne a nézettség, meg a like-ok száma számítson. Valamint nagyon fontos (lenne), hogy tudjanak helyesen és jól írni, és magának a blognak is rendezett megjelenése legyen. Ha pedig egy szót ki lehet húzni egy mondatból, akkor azt ki is kell húzni! Ez valami szerkesztési alapszabály, nagy igazsága van, és segít megkurtítani a feleslegesen hosszú szövegeket. Ez kicsit összevissza tanácsadás lett, de tuti recept nincsen, azon túl, hogy szeresd a blogodat vezetni. Érdemes belevágni, de csak akkor, ha tényleg jó érzéssel tölt el, hogy firkálsz. Nagyon sok pluszt tud adni, közösséget, barátokat, számtalan élményt, és még külön egy remek dolog az is, hogy évekre visszamenőleg meglesznek a gondolataid a könyvekről, amiket olvastál. Hamisítatlan könyvmoly-napló, egy lenyomat az életed egy szeletéről.

Gabó: Ez a döntés egyénileg kell megérjen, ha komolyan gondolja, van kitartása és nem csupán divatból vagy pótcselekvésnek szánja. Alapvetően a könyvek szeretete, és az író, mint ember tisztelete fontos. Ám, ami szerintem még fontos, mielőtt írni kezdene: Olvasson! Sokat és sokfélét.

KönyvParfé: Blogot írni remek önkifejezési forma, tök jó felület és sok lehetőséget rejt magában. Rengeteg élményt tud adni és az a legjobb benne, hogy pontosan olyan lesz, mint az, aki írja.

Lobo: Legyél kitartó, eredeti, őszinte és legyen stílusod. Ha szeretsz olvasni, írni, megosztani az élményeidet, hasonló emberekkel kapcsolatot teremteni, akkor érdemes belevágni. Valószínűleg ha megfelelő energiát fordítasz rá és rendszeresen jelentkezel új, eredeti tartalommal, sikeres lehetsz. Ne keserítsen el, ha nem kapsz sok hozzászólást, manapság az emberek ritkán beszélgetnek blogbejegyzéseknél, de attól még a statisztikák kimutatják azt, hogy olvasnak.

Nita: Azt a tanácsot adnám, hogy ne a recenziós példányok miatt kezdjen bele a dologba, hanem csak akkor, ha tényleg szívvel-lélekkel szeretné ezt csinálni. Amiért pedig érdemes belevágni, mert rengeteg új embert lehet általa megismerni, új kapcsolatok alakulhatnak ki a blogolásnak köszönhetően. Én például így ismertem meg a leendő lakótársam.

6. Mi az, ami egy blogban először felkelti az érdeklődésed?

Gabó: A könyvek, amiről értékeléseket ír, miket olvas. A blogger személyisége, ötletei, egyedisége A Könyvutcára is az anya-lány páros miatt, vagy a közös értékeléseik miatt figyeltem fel.

KönyvParfé: Azokat az oldalakat kedvelem a legjobban, ahol úgy érzem, végre hazaérkeztem, amelyek olyanok, mint a nyugalom szigete. Szerintem fontos a design, jól esik a szememnek az egyszerű, letisztult forma. Ha nem túlzsúfolt, hanem ízléses a blog, akkor szívesebben olvasok bele a bejegyzésekbe. Szeretem a személyesebb hangvételű írásokat, és a kreatív ötleteket. A kreatív alatt egy-egy jól eltalált képet, rovatot vagy akár egy jó szlogent értek.

Lobo: A név, aztán a forma. Ha szép a külseje és nem bántó a design akkor beleolvasok a blogba. Utána jön a tartalom, attól függ, hogy később visszatérek-e olvasni, felveszem-e a rendszeresen követett olvasmányok közé. Olyan vagyok, hogy ha nem bírja a szemem a külsejét egy blognak, nehezen veszem rá magam, hogy beleolvassak.

Nita: Attól függ, hogy könyves vagy nem könyves blogról beszélünk. Könyves blognál az tudja, ha az írója hasonló könyveket olvas, mint én, vagy pont hogy olyanokat, ami nem feltétlenül vág bele az érdeklődési körömbe, de lehet egy jó kritika felkelti az érdeklődésem. Ha nem könyves blogról beszélünk, hanem mondjuk szépség- vagy utazós blogokról, akkor szeretem a szép, igényes képeket és hogyha nem marketingszagúak a bejegyzések.

PuPilla: A téma. Hogy milyen könyveket olvas az illető. Ha nem azonos az érdeklődési kör, akkor nem is nagyon böngészgetek. Ha rokon lélekre, hasonló ízlésűre találok, mindig örülök, de néha ez nem elég, kell azért az is, hogy legyen egy "hangja", amivel kitűnik a többi közül. Nagyon ritkán kezdek új blogokat olvasni egyébként, megvan az a "kör", akikhez mindig visszatérek.

7. Szerinted mitől lesz érdekes egy blog vagy akár egy bejegyzés?

KönyvParfé: Könyves és gasztro blogból annyi van, mint égen a csillag. A legtöbb ugyanolyan, ugyanúgy vannak felépítve, sokszor az értékelések is hasonlóak. Ha valaki olvasmányosan ír, bele tudni vinni egy kis pluszt, egy új ötletet, akkor azonnal kirí a többi oldal közül, érdekesebb lesz. A Könyvutca ezért is tartozik az egyik kedvenc oldalamhoz, mert ezt az anya-lánya vonalat zseniálisnak tartom.

Lobo: Az egyedi stílustól és az engem érdeklő tartalomtól. Újfatja megközelítéstől, ha valaki színt tud vinni a sima könyvesbloggerségbe.

Nita: Számomra attól lesz az, ha az írójának átjön a személyisége, miközben egy adott dologról mesél, legyen az könyv, kencefice vagy utazás. Szeretem még azt is, ha valaki valami igazán egyedit csinál, mint például KönyvParfé, zseniális ötlet, hogy minden könyvhöz főz vagy süt valamit, ami hozzá illik.

PuPilla: Ahogy az előbb is pedzegettem, kell hogy legyen benne valami egyedi, egyéni, egy saját "hang". Egy icipici a blogger személyiségéből. A bejegyzés pedig legyen informatív, de spoilermentes, és mutasson benyomásokat, véleményt, ne csak a történetet mesélje.

Gabó: A személyes vélemény, élmény által, mit adott, milyen érzelmeket mozgatott meg a bloggerben az adott könyv. A többféle műfaj jelenléte.

8. Milyen blog az, amit nem szívesen olvasol?

Lobo: Olyan, ami engem hidegen hagyó témákról, könyvekről szól, csúnya, igénytelen.

Nita: Engem leginkább az zavar, ha valaki nagyon el van szállva magától, ha már minden második bejegyzéséből az jön le, hogy ő mekkora jó blogger. Emellett azon blogokat sem követem, akik átállnak arra, hogy szinte csak reklámok a bejegyzéseik. Nem baj, ha vannak ilyenek, amelyek mondjuk megjelenésekről vagy új termékekről szólnak, csak ne csak ebből álljon a blog.

PuPilla: Pimasz őszinteségem azt diktálja azt mondjam erre, hogy ebből van több, nem abból, amit szívesen olvasok. Az okok száma és milyensége végtelen lehet. Nem szeretem a közhelyes, semmitmondó posztokkal teli blogokat, vagy ahol tényleg mindenre szinte ugyanazt mondja a blogger. Pláne, ahol minden öt csillagos, vagy tíz csillagos. Nem szeretem a YA-kkal, vagy az engem nem érdeklő könyvekkel teli blogokat, és nem szeretem azt sem, ha a külcsínben is valami nagyon félremegy. Utóbbinál gondolok a túlanimáltságra, túl sok reklámra, szerkesztetlen bejegyzésekre, sötét háttérre, nehezen olvashatóságra, homályos képekre.

Gabó: Amikor csak a túl trendi, éppen menő könyvekről szól. Ha  fellengzős, lekezelő a blogger, az írások "osztom az észt" tipusúak.

KönyvParfé: Nap mint nap rengeteg oldalra felnézek, és sok olyannal találkozom, ami nem igazán fog meg. A túlzott szmájli használatot én nem igazán preferálom, de ugyanígy vagyok a gif-ekkel is. Az is zavar, ha egy oldalon rengeteg ikon és címke található, teljesen kaotikus tud lenni ettől egy blog. A helyesírásra szintén érdemes odafigyelni. Én is sokszor elírok, melléütök, tévesen használok egy-egy kifejezést, de ha valaki sorozatosan szarvas hibákat követ el, az inkább nézesse át a nyers szöveget, mielőtt élesítené az oldalon.

9. Szerinted mik a leggyakrabban előforduló hibák, amit egy blogger elkövethet?

Nita: Könnyű például elúszni a recenziókkal, hajlamos az ember túlvállalni magát. Persze a többség erre idejében rájön és behúzza a kéziféket. Mindemellett nem jó, ha a blogolás kényszerré válik, ha már nem egy hobbi, hanem egy muszájból csinált tevékenység. Tisztelem azokat, akik ilyenkor képesek vagy szünetet tartani vagy végleg abbahagyni az írást.

PuPilla: Hmm, például nem futja át az ehhez hasonló kérdéssorokat, és rendre megválaszolja félig a következő kérdést még az előzőben... :D A fentebb felsoroltak, ha nem is gyakoriak, de előforduló hibák. A nehezen olvashatóság különösen bosszantó szerintem. De ezeken kívül gondolkodva, kicsit másfelé terelve a szót (khm, most megnéztem a következő kérdést!) szerintem az is hiba, ha valaki belefullasztja magát és a blogját az olyan recenziós posztokba, amik talán nem is teljesen őszinték.

Gabó: A negatív hozzáállás, vagy a felfokozott rajongás. Nem tud objektíven értékelni, vagy túl egy síkú, csak egyféle könyvekről ír, vagy állandóan ömleng, minden remekmű neki. Szerintem a negatív élményt is meg kell, meg lehet írni, ha indoklod is, de nem sértő módon. Volt ilyen is pár, és a kiadó is elfogadta. A negatív mellett tud adni valami pozitívumot is, tehát nem kell lealázni egy könyvet vagy szerzőt. Ha pedig annyira nagyon nem tetszett.. nem írok róla.. Minek? Olyat ajánlok, amit véleményem szerint érdemes olvasni. Persze a negatív reklám is reklám...

KönyvParfé: A legnagyobb hibának azt látom, ha sok ötlete van egy kezdő bloggernek és mindent azonnal meg akar mutatni, belekap mindenbe és ettől kaotikus lesz az egész. Azt is hibának vélem, amikor valaki azt hiszi, ha elkezd írni, utána hetek alatt ezrekre nő a látogatói szám. Egy blog kifutási ideje kb. két év. Addig viszont rengeteg munkával jár, és bizony bőven lesznek benne hullámvölgyek is. Fontos, hogy más oldalakról nem lopunk tartalmakat, vagy ha igen, akkor forrásmegjelöléssel kell élni. Ha valaki lát egy jó ötletet, azt be lehet építeni a sajátba, de dolgozzuk át, formáljuk a képünkre, hogy tükrözze a személyiségünket. Sajnos ezt sokan elfelejtik...

Lobo: Hullámzó színvonal, másolás, lopás, rossz stílus, önismétlések, igénytelenség formával és tartalommal szemben, amikor érzem, hogy nem őszinte a vélemény, vagy egyáltalán semmi vélemény nincs. S persze a külsőségek fontosak: átlátható, egyszerű design, jól válogatott vizuális tartalmak, de ez utóbbi nem fontos. Sima szövegekkel is elvagyok, a legtöbb blogot amúgy is feedly-n keresztül olvasom.

10. Hogy állsz a recenziókkal? Érdemes kérni / elfogadni őket?

PuPilla: Én már elég régi motorosnak számítok ebben a kérdésben, és most is azt mondom, a recenzió jó dolog: alapvetően egy megtiszteltetés. De nagyon felhígult ez is. Rossz azt látni, hogy szinte bárki kap recikönyvet, és mintha nem működnének a szűrök a kiadók részéről ebben. Érdemes és jó kérni reciket, de csak akkor, ha az embert tényleg érdekli az adott könyv, és ez nehéz, mert a lehetőségek mindig csábítóak, ezért az elején elkövetheti bárki azt a hibát, hogy mindent be akar gyűjteni, de legalábbis néhány olyan könyvet is sikerül bekérnie, amit nem gondolt át teljesen... A határidő pedig - bár sokszor nem szigorú a dolog - nyomasztó lehet, és elveszi a szabad választás lehetőségét. Könnyen érződhet ilyenkor kötelességnek, ami egyébként szórakozás kéne, hogy legyen. Az is nyomaszthatja az embert, ha nem jó véleménnyel van egy könyvről, de ez szerintem sosem szabad, hogy torzítsa a leírt sorokat. Az őszinteséget propagálom ebben. Bizony volt már olyan recenziós könyv, amiből "paprikás posztom" lett, vagy amit rettenetesen lehúztam. Lehet keményen kritizálni, csak akkor maradjon kulturált az ember, és érveljen. Az pedig, hogy "a negatív reklám is reklám" egyáltalán nem hülyeség.

Gabó: Vannak, eleinte alig mertem kérni, ma már elértem oda, hogy több kiadóval igazán jó kapcsolatot alakítottunk ki. Ami nem az állandó lelkes ömlengést jelenti az értékelésekkel. Persze, érdemes, és nagyon megtisztelő, ha a kiadó megkeres vagy lát benned fantáziát. Ez bizalmi kérdés is. Nem szabad túlvállalni magad, mindent elkérni-elfogadni, nagyon fontos az objektív vélemény. Mit mozgat meg, mit váltott ki vagy hozott elő belőled az adott regény.

KönyvParfé: Ez örök vita tárgya a könyves bloggerek között. Nekem nincs problémám a recenziókkal, és hazugság lenne, ha azt mondanám, nem örülök neki és nem esik jól, ha egy kiadótól megkeresnek és felajánlanak egy könyvet. Úgy érzem, az utóbbi időben kicsit túlzásba vittem a reciket, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt, és több könyvtári és saját könyvet hozni az oldalon. Kértem már könyvet és fogadtam is. De vettem és kölcsönöztem is. Muszáj meglennie az arany középútnak, különben hamar visszájára fordul a dolog és hiteltelenné válhat valaki.

Lobo: Nincs semmi baj a recenziókkal, ha jól kezeli őket az ember. Mivel régóta blogolok, nyugodtan elmondhatom, hogy az elsők között voltam, aki elérte, hogy a Kiadók odafigyeljenek a könyvesblogokra és itthon is elterjedjen a recenziók adása. Ma már ez tényleg ipari méreteket öltött. Ha valaki már megalapozta magát, nyugodtan kérjen recenziót. Ami a gond szokott lenni, hogy el kell dönteni előtte, miért csinálja a könyvesblogozást az ember. Recenziókért? Ingyen könyvért? Lehet, de akkor meg kell dolgozni érte. Eleinte ez könnyűnek tűnik. Aztán már nem annyira az. Meg kell húzni a határokat és ismernie magát az embernek, hogy eldöntse mi az, amit még bevállal jó szívvel és mi az, amit nem. Lehet csak recenzióból is blogot működtetni, de én, mint blogolvasó az őszinte véleményt keresem. Ha valahol érzem, hogy ez nem igaz már, akkor simán tovább állok és nem követem tovább.

Nita: A recenzióknak van jó és rossz oldala. A jó, hogy így az ember több könyvhöz juthat hozzá, mint amennyit mondjuk megengedhetne magának, közvetlen kapcsolatba tud kerülni a kiadókkal és a megjelenés után frissen olvashat könyveket, vagy akár még a megjelenés előtt. A hátránya az, amit fentebb is említettem, hogy könnyű vele megcsúszni, felhalmozni őket, és ilyenkor inkább teher, mint élvezet az olvasása. Szerintem érdemes kérni őket, ha van rá lehetőségünk, de csakis ésszel.

11. Szerinted egy könyv kritikája mennyire legyen objektív?

Gabó: Nagyon. Nehéz az arany középutat megtalálni, de erre érdemes figyelni. Bizonyos könyvekhez bizony kell némi élettapasztalat, ami segítheti a saját vélemény kialakítását.

KönyvParfé: Azt gondolom, ez megint blogtól függ. Az én oldalam inkább ajánló, mint kritika. Könyvtárosként hiszek benne, hogy minden könyvnek megvan a célközönsége. Lehet, hogy nekem nem jön be igazán egy regény, de más attól még szeretheti, és nem az a célom, hogy elriasszak valakit egy könyvélménytől. Sőt! Olvasóként én azokat az értékeléseket szeretem jobban, ahol nem "arcba vágják", inkább éreztetik a véleményt. Én is próbálok e szerint írni.

Lobo: Aki könyves blogot vezet, szerintem nem kritikát ír. Azt a fizetett újságírók írják. A könyves bloggerek véleményt írnak. S ez számomra a vonzerejük: a szubjektív, őszinte vélemény. Én még akkor is ragaszkodom ehhez az elvemhez, ha recenzióról van szó. Mivel jómagam az olvasót keresem a blog mögött, akivel vagy egyforma az ízlésünk és kapok tőle jó ötleteket olvasmányokhoz, vagy éppen pont más fajta stílusban utazik, de érdekel a véleménye vagy a könyv amit jómagam nem vennék kézbe, de kíváncsi vagyok, hogy mit adhat másnak.

Nita: Lehet egyáltalán objektív véleményt írni? Nem lehet úgy írni szerintem egy könyvről, hogy az ember ne vigye bele a saját értékrendjét és látásmódját. Én azt szeretem, ha valaki arról ír, neki milyen élményt adott a könyv, ő hogy látta a karaktereket, a cselekményt. Persze, ha írástechnikailag is tudja értékelni a történetet, az soha nem baj, de nem elsősorban ezért olvasunk szerintem kritikákat, hanem inkább a szubjektív véleményekért.

PuPilla: Ez nehéz kérdés, mert a túlzott objektivitás személytelenné teszi a posztot. Ugyanakkor vannak olyan szituációk, amikor jobb, ha egy kicsit visszatartja az ember a feltörő erős érzelmeit ilyen-olyan elvi kérdésekkel kapcsolatban. Volt már, amikor erőteljesebb véleményt fogalmaztam meg, nem is konkrétan a könyvről, hanem a témáról, amit végül teljesen kitöröltem a posztból, mert úgy éreztem az már átbillent egy határon, és túl szubjektívvé vált, dühössé, akár idegesítővé, és már szinte nem is a könyvről szólt. Az arany középutat kell megtalálni ebben is valahogy.

12. Mekkora terjedelmű bejegyzés szerinted az ideális?

KönyvParfé: Ez megint fogas kérdés. Hányszor posztolsz hetente? Elég érdekes a téma és elég jól írsz ahhoz, hogy hosszú perceken keresztül ottmaradjon az olvasó? Mennyi képet teszel bele? Mekkora betűnagyságot használsz? Én először egy doksiban megírom a szöveget, ez körülbelül másfél-két oldal. Majd ehhez hozzájön még az elkészült fotó és az étel receptje. Nálam ez jött be eddig a legjobban, de heti egy-két bejegyzésnél nem is teszek fel többet. Ki kell tapasztalni, hogy kinek mi válik be, de azért a túl hosszú értékelésekkel inkább vigyázzunk.

Lobo: Na ez is szubjektív, nálam úgy 500-1000 szó amit szeretek írni meg olvasni is.

Nita: Én a közepesen hosszú bejegyzéseket szeretem, de az sem baj, ha túl rövid, vagy ha hosszabb, csak tudja fenntartani az érdeklődést. Bevallom, nem én vagyok az ideális blogolvasó, én sokszor van olyan kritika, amit csak átfutok, még akkor is, ha nem túl terjedelmes.

PuPilla: Nincs ideális terjedelem, mert sokfélék a bejegyzések is, nem csak kritikák, vélemények, hanem egyveleg posztok, kérdéssorok, körbeposztok is vannak. Túlnyújtani és túlrövidíteni is lehet a posztokat, de a hosszúra nyújtott poszt rosszabb mindig: elunják, nem olvassák végig, átpörgetik. Ezzel szemben egy frappáns, rövid poszthoz néha elég pimasz két-három mondat is, vitaindítónak is jó akár. Csak akkor túl rövid egy rövid poszt, ha közben semmitmondó is és nem tud szórakoztatni.

Gabó: A túl hosszút nem biztos, hogy végigolvassák. Szerintem röviden, tömören is lehet velősen értékelni, véleményezni, a túl sok képet sem tartom jónak, elviszi a figyelmet. Minimum 2-3000 karakter mondjuk, de őszintén én magamnak sosem számolom: amit érzek, gondolok leírom. Annyi, amennyi.

13. Milyen oldalra térsz vissza szívesen?

PuPilla: Azokra az oldalakra térek vissza szívesen, ahol ismerem már kicsit a bloggert - nem biztos hogy személyesen, de már tudom milyen az ízlése, milyen a stílusa, írásmódja, esetleg vannak közös élményeink is, amik szintén nem muszáj, hogy személyes élmények legyenek, akár lehetnek közös olvasások is. Ez alakította ki azt a kört, akiket rendszeresen látogatok, ők már nem csak bloggertársak, de barátok is.

Gabó: Többet is követek, de nem jelenti azt, hogy el is olvasok mindig mindent. Van, hogy valami érdekel és akkor végig nézem az előzményeket, kommentelni is elég ritkán szoktam, sok kedvencem van, főleg olyan, ahol tartalmas értékeléseket olvashatok, többféle könyvről, ami érdekel engem is. Vagy írnak filmekről is. (Pável olvasgat, Smoking Barrels, Könyvvizsgálók a kedvenceim.)

KönyvParfé: Vannak kedvenc bloggereim (Könyvutca, Hintafa, Gabó olvas) akiket folyamatosan követek, de a molyon sokszor fent vagyok. Egyrészt a közösség miatt, mert nagyon kedves emberekkel lehet ott találkozni, másrészt a friss megjelenések, az értékelések, és a hozzászólások között szeretek csemegézni.

Lobo: Amelyik jó :)

Nita: Ahol tudom, hogy számomra érdekes és értékes tartalmat találok, legyen az havi több vagy csak elvétve pár bejegyzés.

14. Szerinted mennyire érdemes reklámozni egy oldalt? Te mennyit időt, energiát szánsz a marketingre?

Lobo: Attól függ, hogy mit szeretne az ember elérni az oldalával. Pénzt és elismertséget szerezni, akkor keményen kell reklámozni. De még akkor is érdemes, ha csak a saját törzsedet keresed, a hozzád hasonlókat, akikkel szeretnél élményeket megosztani. Mert végülis ha már kiírtad a netre az olvasmányélményedet akkor bizony a közösséget keresed vele, olvasókat. S mivel ma már annyi blog van, érdemes ebbe egy kis időt és energiát fektetni. Én nem sokat fektetek bele, vannak rutin dolgok, igyekszem rendszeresen a facebookon, twitteren is megjelenni, de vannak olyan könyves oldalak, ahol annyira már nem nyomulok.

Nita: Ez attól függ, kinek milyen céljai vannak a bloggal. Aki esetleg szeretne hosszabb távon esetleg valamicske bevételt szerezni belőle, vagy a blog által mondjuk munkát találni vagy hasonló felkéréseket kapni, annak érdemes az online média minél több lehetőségét kihasználni. Bevallom, én nem fordítok figyelmet különösebben a marketingre, a molyra van bekötve a blogom és van egy facebook oldala, de semmilyen fizetős szolgáltatást nem használok.

PuPilla: Érdemes néhány helyre kitenni a linkeket, például facebookra, twitterre, instagramra, molyra, goodreads-re. Általában csak annyit teszek, hogy a friss bejegyzések linkjeit megosztom ezeken a platformokon is. De a jó marketing része az is, ha "jelen vagy" te magad: jársz mások blogjaira, olvasol, kommentelsz, részt veszel körbeposztokban stb.

Gabó: Van facebook oldal, az sokat megold, de nagyon nem foglalkoztat a reklám. Van egy állandó olvasói köröm, és facebook és a moly rengeteget segít. Túlságosan nem nyomulok sehol, zömmel ugyanazok vannak Twitteren is, mint Instagrammon... , aki keres megtalál.

KönyvParfé: Attól függ, mit szeretnél elérni az oldaladdal. Miért csinálod? Azért, mert örömöd leled benne, vagy azért, mert hosszútávú terveid vannak vele? Ennek tudatában kell felépíteni a stratégiád is. A facebook gyakorlatilag nélkülözhetetlen, de a Twitter és a Instragram is hasznos, és sok ember elérhető vele. Én szerencsés vagyok, mert az oldalam egyszerre szól a könyvmolyokhoz és a konyhatündérekhez is. Ez azért nagy előny, több látogatót tudok bevonzani. A marketing fontos, a fent említett oldalakon érdemes folyamatosan jelen lenni. Nekem is van mit tanulni marketing szempontjából, de igyekszem fejlődni.

15. Mik a további céljaid a blogoddal kapcsolatban?

Nita: Kimondottan céljaim nincsenek, szeretném addig írni, amíg élvezem. Jó lenne több időt és energiát fordítani rá, hogy több könyvkritika kerülhessen fel, több tartalom legyen, de ez munka és magánélet mellett nem annyira egyszerű.

PuPilla: Nincsenek nagyratörő célok, én csak folytatni szeretném, ahogy eddig is.

Gabó: Tartani a szintet, picit tovább lépni vagy éppen befejezni. Öt év szép idő...

KönyvParfé: Vannak elképzeléseim, de ez egyelőre maradjon titok. Élek a kínálkozó lehetőségekkel, aztán meglátjuk, merre tovább. Addig is olvasok, írok, főzök és fotózok.

Lobo: Csinálni amit eddig. Olvasni, megírni a véleményem a könyvekről. Mert még ennyi év után is örömemet lelem benne. S láthatólag nem a hírnévért vagy a pénzért csinálom, hanem mert jól esik, és elégedettséggel tölt el. Ezt szeretném megőrizni a jövőben is.

Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett ezen a kis eszmecserén. További sikereket kívánok az oldalaikhoz, és kellemes élményeket az olvasmányaikhoz!

By BubuMaczkó 2017. augusztus 4.

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!