Abbi Waxman: Új örömök kertje

2017.08.01

Egy vallomással kezdem: kertészeti antitalentum vagyok, ahová lépek, szó szerint nem terem fű. Ha a városunkban járnál, felismernéd a "kertem". Mindkét szomszédom gyönyörű, hirtelenzöld gyeppel, hívogató lugasokkal, és színes virágokkal emelte udvarának fényét. És köztük ott nyúlik el a Holt-láp. Az én személyes kis mocsaram. Igaz, a tetején egy gyönyörű skót juhász és egy elbűvölő ragdoll vetekszik a környék imádatáért, de a boldog játszadozással a legelső kis gyámoltalan fűszálat is elintézik. És amit ők ketten nem, azt sajnos megteszem én.

Pedig nagyon igyekszem: valahányszor növényt kaptam életem során, utánanéztem a tartásának, igényeinek, és gondosan aszerint jártam el. Kivétel nélkül mindannyian a gyors halált választották az én vendégszeretetem helyett, és nincs az a virág-suttogó, aki visszaénekelte volna őket az életbe. Elneveznem pedig végképp nem szabad őket, különösen halott hírességekről nem. Cézár március idusán hagyott itt, Napóleon is inkább az örök termőföldek felé vette az irányt egy szép májusi éjszakán. A legkitartóbb még az előbbiek miatt névtelen, kék orchidea volt, de őt Ember gondozta. Egyszer besegítettem az öntözésben, és annyi is volt neki.

Mindennek ellenére (vagy talán épp ezért) a kertészet lenyűgöz. Főleg azok ez emberek, akik képesek életben tartani, vagy termésre bírni ezeket a mítikus élőlényeket. Van benne egyfajta varázslat, ahogy a különböző természeti elemeket vegyítve, a kis védtelen palántákat gondozva új élet sarjad a szemünk láttára. A megfelelő időzítéssel ültetni, öntözni, trágyázni, támasztékot adni egy kis hajtásnak, majd leszüretelni a gondoskodás gyümölcsét. Elámulok a múlandóságán, hiszen van, hogy pár perc alatt el is fogy a drága termés, hogy újra elfoglalja a helyét a nagy körforgásban, és kezdődik az egész folyamat elölről. A természet csodáihoz nem élhetünk ennél közelebb.

Ezért is érdekelt Abbi Waxman könyve, amint megláttam az újdonságok közt a boltban. A könyv mondanivalója, és struktúrája is az élet és a mulandóság varázslatának áldoz. Minden fejezet elején különböző kertészeti tanácsokat olvashatunk a felszerelésekről, a különböző zöldségek egyéni szükségleteiről, fűszerezve a főszereplő, Lilian (szintén antitalentum) humoros megjegyzéseivel. Ezek nem csak kiegészítik a könyvet, de a következő fejezet hangulatát, témáját is előre jelzik.

A történet egy hat hetes kertészeti tanfolyam köré épül, amire főhősünk jelentkezni kénytelen a munkája végett. Az elején még nem is gondolja, hogy nem csak a zöldségtermesztés csínját-bínját sajátíthatja el, hanem azt is, hogyan gyomlálhatja ki a férje elvesztése felett érzett gyászt a szívéből. Kertművelés közben kicsit lelassul a mindennapi rohanásból, kizökken a rutinjából, harmóniába kerül a természettel, és elengedi magát. A bűntudat és a lelkiismeretfurdalás helyén hagyja, hogy újra kivirágozzon benne az életkedv. A saját gyászán kívüli világra is egyre jobban odafigyel, és végre megengedi magának, hogy fürödjön egy kicsit az élet apró ajándékainak fényében. Hozza azt egy kutya melegsége, két gyerek szabad lelke, egy testvér merészsége vagy egy kellemesen összeverődött baráti társaság...

Bár a kötet komoly témákat dolgoz fel, feldobja a kellemes helyzet-, és jellemkomikum, és az őszinte, valós karakterek. Egyik szereplő sem mentes az önkritikától és a szarkasztikus megnyilvánulásoktól, és nem tesznek, vagy mondanak semmi olyat, amit mi, vagy akár egy barátunk ne tenne a helyükben. Nem kertelnek, nem adják elő a tökéletes álomképet az anyaságról, öregkorról vagy a szingli életről. Nehézségeiket ugyanúgy megosztják egymással, mint a vidámságot. A tanfolyam végére az így összeverődött kis társaság egy családdá válik. Egy kicsit lökött, szokatlan, de mégis gyönyörű családdá, akik nem csak nézik, de látják is a többieket, együtt lélegeznek, védik egymást, és szurkolnak a másiknak. 

Liliant pedig ez a hat hét ráébreszti, hogy mit mulasztott el az árnyékban megbújva, mi az igazán fontos: Viszonozni az ajándékokat, amiket kapott. Előzékenynek lenni azokkal, akik kisegítették a bajban. Elfogadni a szeretetet, nem elfutni előle. Erősnek lenni, hogy segíthessen másoknak. Engedni magának, hogy ne kelljen mindig erősnek lennie. Azt nézni, amit kapott, ahelyett, amit elvesztett. Meglátja, bármiből válhat egy krémes zöldségleves a lelkének. Ahogyan ez a könyv is azzá lehet az olvasóinak.

By BubuMaczkó 2017. augusztus 1.

A könyv az Európa Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!