Carrie Fisher: Wishful Drinking

2017.01.21

If my life wasn't funny it would be just true, and that is unacceptable!

Bár elég későn, úgy tizennégy éves korom körül láttam először a Star Wars-t, mikor a felújított változatot vetítették a mozikban. Üdítő volt egy olyan filmet látni, ami mellőzi a tipikus Disney hercegnőket (akkor ki tudhatta, hogy belőle is Disney hercegnő lesz?), és egy intelligens, határozott, vagány nőt láthattam, aki - a melltartóhiány és a kalácsfrizura ellenére - méltóságteljes volt. De arra sosem gondoltam, hogyan hathatott az őt játszó Carrie Fisherre George Lucas sorozata, és a hozzá tartozó mütyür-ipar. Belegondolni is morbid, milyen érzés lenne viszontlátni magad samponos flakonként, PEZ-tartóként vagy szexbabaként, vagy olyan bókokat fogadni, hogy egy lelkes rajongó évekig napi négyszer ... khm ... "gondolt" rád. Úgy gondolom, nehéz lenne bárkinek ilyen fiatalon, ennyire a valóságtól elrugaszkodott, szürreális világban élni, ami tele van lehetetlen elvárásokkal, zaklatókkal és délibábokkal.

I always wrote. I wrote from when I was 12. That was therapeutic for me in those days. I wrote things to get them out of feeling them, and onto paper. So writing in a way saved me, kept me company. I did the traditional thing with falling in love with words, reading books and underlining lines I liked and words I didn't know.

Az igazi Carrie Fishert akkor láttam először (persze csak képernyőn keresztül), mikor Harrison Fordról mondott beszédet az AFI életmű-díj átadásakor. Szarkasztikus, őszinte előadásába az ünnepelt tetőtől talpig elpirult, és mindenki jóízűen nevetett. Idén szintén egy díjátadón Meryl Streep őt idézte, mikor azt mondta: "Fogd a törött szíved, és formáld művészetté!" Ebben az írásban pontosan ez történik. Nem egy szupersztár szenzációra éhes könyvét olashatjuk, hanem egy lányt, színészt, komikust, feleséget, anyát. A könyv bemutatja életének érzelmes, tragikus és olykor szürreális pillanatait, megismerjük személyes kapcsolatait, és a hullámhegyeket-, és völgyeket, amiben része volt. Nyíltan beszél a hollywoodi elitről, a csillogás mögötti törékenységről. Nem rejti véka alá a véleményét, így az írása egy percre sem lesz olcsó bulvár.

I not only feel better about myself because these people are also fucked up (and I guess this gives us a sense of community), but I feel better because look how much these fellow fuckups managed to accomplish!

Carrie Fisherrel mindig ott volt az Erő. Persze, nem a midikloriánokról vagy a jedi rendről beszélek, hanem a belső erőről, ami a humorából és bátorságából fakadt. Ez mentette meg a sötétebb oldalától, ami az alkohol, a drogok, gyógyszerek felé sodorta. Utólag nevet már ezeken, és a saját tanulságait tárja elénk, hogy mi is megtanuljuk, hogyan harcolhatunk a saját gyengeségeink ellen, legyen az családi probléma, vagy mentális betegség. Ami a legfontosabb, hogy hogyan engedjük el ezeket. A sorok között végig jelen van az élet szeretete, egy nagyon eredeti, keserű csokoládéba burkolva.

Having had this illness my entire life, I accommodated it by developing a very big personality... Over the years, writing about (having bipolar disorder) did help me to be able to talk about my illness in the abstract, to make light of it. That's my way of surviving, to abstract it into something that's funny and not dangerous.

By BubuMaczkó 2017. január 20.

A könyv a Simon & Schuster gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!