David Benioff: Tolvajok tele

2015.02.10

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy eddig nem kellett átélnem háború borzalmait. Persze történelem órán szinte másról sem tanulunk, mint hogy eddig miért, mikor, miféle háborúkat vívtak az emberek, de ezek csak adatok, számok, melyeket távol érzünk magunktól. Természetesen elborzadunk a statisztikák láttán, de megvédjük magunkat attól, hogy igazán belegondoljunk. Emlékszem, ezek mellett mennyire nagy hatással volt rám az az egy óra, mikor a tanárnő videót mutatott koncentrációs táborokról, majd bejött két idős hölgy, akik túlélték mindezt, és elmesélték saját történeteiket. David Benioff könyve is egy ilyen túlélő története. A háború a kiindulási alap, amit hétköznapi emberek története hoz közelebb hozzánk (ebben emlékeztetett Ernest Hemingway: Akiért a harang szól című könyvére).

A főszereplője Lev, aki tizenhét évesen családja véleménye ellenére a körülzárt, ostrom alá vett Leningrádban marad, hogy megvédje otthonát. Hőstettekről, kalandokról és persze a lányokról álmodozik, mint a legtöbb korabeli fiú. Egy éjszakán barátaival látják, ahogy egy halott, német ejtőernyős leesik a házuk elé. A kis társaság átkutatja csokoládé reményében, de sajnos rajtakapják őket. Levet el is kapják, és kivégzésre számíthat.

Ehelyett egy dezertőrrel, Koljával együtt megbízást kapnak egy ezredestől, hogy lánya esküvői tortájához szerezzenek egy tucat tojást nem egészen hat nap alatt. Tekintve, hogy a németek az élelmiszerraktárakra már rég bombát dobtak, és az utánpótlás útját elvágták, és az emberek szó szerint mindent megesznek a könyvek ragasztó anyagától kezdve a saját háziállataikig, ez egy abszurd parancs. Viszont a két fiú élete múlik rajta, így elindulnak teljesíteni küldetésüket.

Lev, a félénk, tapasztalatlan, de megfontolt fiú ellentéte Kolja, a magabiztos, életvidám, hirtelen természetű szájhős. Szerintem először kicsit irigyli, de felnéz rá. A történet során jobban megismerik egymást és igazi barátok lesznek.

Az egyetlen ember, aki még tudja, mennyire félek, az egyetlen, aki még tudja, hogy élek, de esetleg ma éjjel meghalok, ez az egyetlen ember egy hencegő dezertőr, akivel három napja ismerkedtem meg, egy idegen, egy kozáksarjadék, az utolsó barátom.

Nagyon tetszett kettejük kapcsolatának alakulása, ahogyan bajtársiasság formálódott közöttük. Kolja cinizmusa, meggondolatlansága fűszerezte meg a könyvet, vette el a kegyetlen valóság élét nem csak a többi szereplő számára, hanem számomra is. Pedig a valóság igencsak csúf oldalát egy percig nem hagyták maguk mögött. A háború és az éhezés következtében felerősödnek az ösztönök, megmutatkozik az emberek valós természete. Míg van, aki felülemelkedik a szenvedésen, mindig van olyan is, aki teljesen kifordul emberi mivoltából. De bizonyos brutalitást elképzelni sem tudtam/akartam, és váratlanul ért ezeknek a megjelenítése.

Márpedig David Benioff nagyon ért az élmények érzékeltetéshez, jelenetek ábrázolásához. Tömören, lényegre törően fogalmaz, mégis elevenen láttam magam előtt minden embert, helyszínt, amit leírt, minden borzalmat, ami történt. De az erőszak nem öncélú a könyvben, inkább arra hivatott, hogy előhívja az olvasóból az emberséget és empátiát. Bár a regény egy olyan időben játszódik, ami nem válik dicsőségére az embereknek, megmutatja, sok mindent túl lehet élni, ha van miért, kiért élnünk, és nem éri meg feláldozni emberi mivoltunkat.

By BubuMaczko 2015. február 10.

A könyv a Fumax Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető