Emma Donoghue: A szoba

2016.04.20

Többször jártam már úgy, hogy minél jobb volt egy könyv, annál nehezebb volt szavakba önteni az érzéseket, amiket keltett bennem. A szoba felkavart, megérintett. Az elején bájos volt, majd egyre nyugtalanítóbbá vált, utána hihetetlenül izgalmas lett. És mikor már felemelkedtem volna, hirtelen nagyot zuhantam. Mintha gyomronvágtak volna. Egyszerre éreztem úgy, hogy színültig töltött és úgy, hogy kifacsart. Ha bezárkóztam a lakásba, vagy kiléptem a kertbe, teljesen más megvilágításban láttam a világot, és benne magamat.

A könyv Jack, egy öt éves kisfiú szemszögéből mutatja be az ő és az édesanyja történetét, ami egy tizenkét négyzetméteres szobában kezdődik. Itt élnek, a külső világgal egyetlen tetőablak a kapcsolatuk. Belső világukat Anya töltötte meg furcsa játékokkal, mesékkel, szeretettel. Jack számára a Szoba a világ, Anya a minden. Mivel az ő szemszögéből nézzük az életüket, egy ideig adott a nagy kérdés: Miért nem mennek ki? Tulajdonképpen hol is vannak: menedékben, bunkerben? Elég sok kép pörgött a fejemben, de nem jöttem rá a megoldásra. Nem láttam a formálódó képet, mert nem akartam ezt a lehetőséget számításba venni, míg a végén nem maradt már más.

A helyzet az, hogy nem tudnak kimenni, mert foglyok. Anyát elrabolták tizenkilenc évesen, és az elmúlt hét évet egy kerti fészerbe bezárva töltötte. Jack itt született. Bizonyos szempontból ő tartja életben az édesanyját. Nagyon jó ötlet volt, hogy a kisfiú narrálja a történetet, mert nem írja le a durvább dolgokat konkrétan, mégis jól tudjuk, miről van szó. A képzelet pedig olykor sokkal rosszabb, mint a valóság. De amint rájövünk, mi a helyzet, megértjük, hogy az életük, a játékaik a túlélésről és az esetleges szökésről szólnak. Jack pedig elég idős már ahhoz, hogy megértse kettejük valóságát, és segítsen kiszabadulni.

A szökéssel azonban nem ért véget a történet, csak új fejezet kezdődik. Az anyának hét évig az a célja, hogy kikerüljön a világba, és megmeneküljön. Miután elérte a célját, nem látja a következő lépést. Ráadásul arra is rá kell jönnie, hogy egy olyan világba vágyott, ami már nem is létezik: a szülei elváltak, a történtek miatt ismert ember lett, nem a régi élete várja vissza. Fontos, hogy hogyan rehabilitálódnak, és mennyire másra van szüksége az Anyának és Jacknek, és hogyan oldódik fel ez a feszültség. Amíg teljesen érthető módon az anya felejteni akar, addig Jack a már ismert dolgokba kapaszkodna. A szobában minden kiszámítható volt neki, és a külvilágban sose tudja, mi következik. A zajok, a gyors mozgás, a felgyorsult élet. Ezeket mind meg kell tanulnia az elejétől. Bent csak ők voltak egymásnak, és Jack nem tanulta meg a különböző társas érintkezéseket, nem ismeri a távolságokat és megijed mindennek a mértékétől. Neki rengeteg dolgot kell megtanulnia a kitárult világról. Édesanyjának pedig már nem kell tartania magát, átcsapnak a feje felett a hullámok, így elkerülhetetlen az összeomlása.

Számomra a könyv legerősebb pontja a tévéinterjú volt az anyával. Már a tény is szívszorító, hogy azzal veszik rá, hogy a kapott pénzzel biztosíthatja a gyermeke jövőjét. A riport szembesített azzal, mennyi mindenen ment keresztül, ami más számára egyszerűen felfoghatatlan, elképzelhetetlen. Mégis az ő fájdalmát aknázzák ki a nagyobb cirkuszért, miközben gyakorlatilag belökik a szakadékba. Az empátia legkisebb jele nélkül teszik felelőssé azokért a dolgokért, amit a túlélés érdekében meg kellett tennie, és közben a gyerekét, mint valami torzszülöttet mutatják be. Tökéletesen ábrázolja, milyen vakon viszonyulnak a kívülállók más tragédiájához, és a média mit akar sugallni a nézőknek. Miközben csoda, hogy ép ésszel kiszabadult ebből a helyzetből, úgy, hogy nem csak élhetővé tette a gyereke számára a ketrecet, amibe zárták, hanem egy gazdag belső világot teremtett neki.

A szoba megtanít, hogy mindannyiunknak úgy kéne élnünk az életünket, mintha épp frissen szabadultunk volna a fogságból. Örüljünk a napfénynek, a falevelek illatának, egy kutya társaságának, a finom fagylaltnak, játszótereknek, egy új barátnak. Ne vegyük magától értetődőnek a szabadságot, élvezzük ki minden percét!

By BubuMaczkó 2016. április 20.

A könyv az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!