Eric Knight: Lassie hazatér

2015.12.04

Photo by Szalay Mona
Photo by Szalay Mona

Ez a regény volt kiskoromban a mentsvár a kötelező olvasmányaim elől. Kellően kis mérettel rendelkezik, hogy a kötelező (pl. Egri csillagok) elé tudjam tenni, és úgy tűnjön, lelkesen olvasom, amit kéne... Akkor még én is Joe szemével néztem a történetet, és csak azt láttam, mennyire szeretik egymást Lassie-vel, és milyen kegyetlenek a felnőttek, hogy ezt nem értik meg.

Felnőttként újraolvasva teljesen mást ad a könyv. Egyrészt a saját skót juhászom épp itt ül a lábamnál, vigyáz rám. Sokszor nem is tudok elvonatkoztatni tőle. Ahogy olvasom Lassie egy-egy gesztusát, a viselkedését, nem tudom nem Arwent látni magam előtt. Lassie vágyai, küzdelmei, sérelmei sokkal személyesebbek már számomra.

Másrészt már tudom, nem a szülők vagy a herceg, aki megvette Lassie-t volt kegyetlen, hanem a szegénység. Túl sokan élnek egyik napról a másikra, örökösen azon szorongva, mit hozhat a holnap. Túl sok család megy tönkre az állandó feszültségtől, veszekedésektől, egymás hibáztatásától. És amikor mérlegre kerül minden becses tulajdon azzal szemben, hogy legyen étel az asztalon, fedél a fej fölött, akkor sajnos meg kell válni mindentől, amitől lehet. A Carraclough család esetében ez Lassie, a skót juhász, akire régóta vágyik egy herceg, hogy kiállítási-, és tenyészkutyává váljon nála. Amivel számomra érthetetlen okból senki sem számol, hogy egy kutya nem vagyontárgy, hanem érző lény szabad akarattal, aki már választott magának családot, és esze ágában sincs megválni tőlük. Így Lassie hazatér minden nap, addig, amíg el nem viszik az ország másik felébe. De ő innen is elszökik, és elindul hazafelé. Erről a nagy utazásról szól tulajdonképpen a könyv. Lassie szemével pedig megláthatjuk azt is, milyenek vagyunk/tudunk lenni mi, emberek.

Van olyan ember, akinek szíve tele van rút félelemmel. Ez, ha meglát egy szomjas kutyát, melynek egy csöpp nyál fityeg a szájából, rémületében rohanni és ordítani kezd: "Segítség! Veszett kutya!" Mások pedig minden arra menő állatban ellenséget szimatolnak, és nem nyugszanak, míg utána nem hajítanak egy követ. De vannak olyanok is, akiknek sokat köszönhet a kutyák társadalma, mert tele vannak rokonszenvvel és mély megértéssel. Az ő érdemük, hogy a kutyák és az ember méltóságban és becsületben élhetnek egymás mellett.

Számomra csodálatos dolog, hogy egy kutya feltétel nélkül tudja szeretni a gazdáját, legyen az bármilyen ember, és -bár sokat tudna ártani- alárendeli magát neki. És nem kér mást cserébe, mint a szeretet, amit ő adott. Annyi mindent tanulhatunk tőlük! Nincs más dolgunk, mint figyelni rájuk!

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.

Photo by Szalay Mona
Photo by Szalay Mona

By BubuMaczkó 2015. december 4.

A könyv a Móra Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető