Harper Lee könyvek

2015.11.27

Vannak könyvek, amik igen kalandosan jutnak el az olvasóhoz. Természetesen hallottam a filmről, és később arról is, hogy van könyv verzió. Sajnos lekéstem róla, már nem volt kapható. Nyáron Reese Witherspoon rakta ki magáról a fényképet, amin a Go, Set A Watchman című hangoskönyvet olvassa fel. Jó könyveket szokott javasolni, így utánanéztem, és kiderült, hogy ez bizony a Ne bántsátok a feketerigót történetéhez kapcsolódik. Reményeim beváltak, és a Geopen Kiadó jóvoltából mind a két könyvet meg tudtam venni, egységes, szép és nagyon igényes kiadásban.


Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

(avagy az ifjúsági jog)

A történet a Finch család mindennapjaira épül egy zárt, déli kisvárosban, ahol Atticus Finch neveli egyedül két gyermekét szerény, ügyvédi keresetéből. Lányának, Jean-Louis-nak a szemszögéből követhetjük végig a várost felbolydító per előzményeit, tárgyalását, majd a következményeit. Az időközben felnőtt lány emlékezete érdekes kontextusba helyezi az események megítélését. Felnőttként már ért mindent, amit akkoriban ártatlansága, tudatlansága folytán "csak" érzett. Az összkép azonban így lesz teljes és hiteles. Ha egy felnőtt szemszögéből olvastam volna a könyvet, nem is lett volna ilyen kiemelkedő. Az elején mintha csak Lucy Maud Montgomery írta volna le egy fiúsabb Anne Shirley történetét, kicsit sötétebb környezetben. A végére pedig eljutott egy amolyan régimódi John Grisham jogi drámáig. Az ártatlan nézőpont ellenére végig fojtogató hangulat, baljóslatok jellemezték a könyvet. Ez részben a feldolgozott téma, részben az olykor gyomorforgatóan álszent környezet, részben pedig a gyermeki babonák, tévhitek, félelmek erősítették.

Mai szemmel talán már máshogy értékeljük a feketék kérdését, a bírósági tárgyalások részleteit, a gyermekek világát is. Furcsának tűnik, hogy közel nyolcvan évvel az előtt, hogy az Egyesült Államoknak fekete elnöke lehetett, sem szavuk, sem joguk nem lehetett az igazságos ítéletért. Másrészről még nem volt ujjlenyomat, DNS vizsgálat, egyik ember szava állt a másikkal szemben olykor, és tizenkét jogtudatlan ember döntött sorsokról. A gyerekeket nem tudom, komolyabban vették-e akkor, az biztos, hogy nagyon jól érezték a konok maradiságot és az üvöltő igazságtalanságot. Ebben a zavaros közegben a gyermekei számára Atticus a biztonság és az erkölcsi szilárdság. Nem lekezelő a gyermekeivel, őszinte és tisztességes példakép. Kíváncsian várom a folytatást, hová jutottak ebből a helyzetből a gyerekek és a felnőttek.

By BubuMaczkó 2015. november 27.


Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Az én esetemben sajnos: Menj, olvass másik könyvet!

Mindig tartottam az olyan könyvektől, amiket nem az írójuk adott ki, mert ez általában nem véletlen. A Menj, állíts őrt! esetében a már idősek otthonában élő Harper Lee kéziratát testvére halála után találták meg. Ez, bár a Ne bántsátok a feketerigót! folytatása, előbb készült el, hatvan évvel ezelőtt. Nagy szenzáció lett, és hamar ki is adták. Az előző könyvet és az erről szóló cikkeket olvasva megnyugodtam, mindenki csak jót mondott róla.

Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Bevallom, egy hétig nyűglődtem a könyv első harmadával, azután nem bírtam tovább. Ebből az első száz oldalból az derült ki, hogy ami bevált a feketerigó esetében, az itt nem jött össze. Az elején a lassú történetvezetés nagyon tetszett az első könyvben, a karaktereket jól bemutatta. Az is nagyot lendített a könyvön, hogy egy gyerek szemszögéből láttuk a történetet. De a kislány felnőtt, átadta a szót az elbeszélőnek, a karaktere pedig nem a jó irányba fejlődött szerintem. A lassú történetvezetés helyett a semmiről és önismétlésről szól az eleje. Konkrét bekezdések vannak szó szerint átmásolva a másik könyvbe, de mivel azt már olvastam, így itt már nem érték el ugyanazt a hatást. A szereplők múltja, jövője is össze-vissza van keverve, ráadásul számomra túlzottan mások is, mint ahogy az első részben be lettek mutatva. Olvasóként nem kéne, hogy feltűnjön, az író csak próbálkozik, és át kellett volna olvasnia, javítani még egyszer, vagy a kiadónak meg kellett volna rendesen szerkesztenie. A szó, ami leginkább jellemzi a könyvet (számomra): szedett-vedett.

By BubuMaczko 2015. december 2.

A két kötet a Geopen Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhetőek