J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

2016.08.10

Mióta először találkoztam ezzel a varázslatos könyvvel, minden ősszel hoppanálok is a Roxfortba, és újra ott vagyok az iskolás kor kezdetén, várakozva, tele izgalommal. A Harry Potter sorozat nem pusztán fantasy, nem csak egy mese: egy világ, ami megragad és nem ereszt. A sorozat olvasása számomra az igazi gyógyír a hétköznapok ellen. Minden évben újraolvasom, és mindig kicsit mást ad. Idén Harry harminchatodik születésnapján kezdtem el, vagyis huszonöt évvel azután, amikor az utazás elindult. Bár már írtam egyszer a teljes sorozatról, most egyenként teszem nagyító alá a hét kötetet. A Harry Potter és a bölcsek köve az izgalom, a jó kezdet...

Szerintem az első könyv az, ami igazán mese. Fekete-fehér világ, ahol éles a határvonal jó és rossz, muglik és boszorkányok, Griffendélesek és Mardekárosok között. Piton professzor az egyetlen, aki ugróiskolázik a határvonal fölött, de őt leszámítva mindenki a helyén marad. A végén természetesen a jó és a rossz is megkapja, ami jár neki. Rowling mágiája, hogy úgy tanítja a gyerekeket a szeretetről, hűségről, kitartásról, hogy a könyv hangneme egyetlen percre sem lenéző, a stílusa egyszerű, mégis érdekes marad.

Mielőtt belépünk a varázsvilágba, láthatjuk Harry nagyon is valóságos életét. Egyetlen élő rokonainál, mostoha körülmények közt kell felnőnie, mindennapos bántalmazásnak kitéve. Ráadásul megtagadják tőle a múltját, identitását. Kontrasztként pedig megfigyelhetjük unokatestvére, Dudley életét. Dudley-t arra nevelik, neki minden jár, ő bármit megtehet. Mindent megkap, amit kér, de túl fiatal ahhoz, hogy olyasmit kérjen, amire szüksége lenne. Előle is elhallgatják Harry mágikus képességeit. Amikor ez kiderül, realizálódik benne, hogy amire a nevelése épül, nem igaz: ő nem különleges, nincs hatalma. Ahogyan szülei, úgy ő is félni kezd Harrytől. Akárhogyan is, de Harry végül megkapja az elégtételt, mikor felveszik a Roxfortba.

A Roxfort világa hívogató, barátságos, ugyanakkor nem várt veszélyekkel van tele. A négy háza nem csak egy otthon, vagy egy közösség, de meg is osztja a tanárokat, diákokat egyaránt. Bár eléggé elszigetelt az iskola, a külvilágot annak minden előnyével és hátrányával mégsem zárja ki. A hétköznapi iskoláktól eltérően a gyerekekből nem neveli ki a spontaneitást, kreativitást, és erősíti ösztönös viselkedésüket. Talán ez adja a Roxfort legnagyobb vonzerejét: ünnepli a bennük élő gyermeket, nem kinevelni próbálja belőlük.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy a tanárok nem szigorúak, hiszen képességük veszélyeket rejt, ha nem tudnak megfelelően bánni vele. És a mágia még nem jelenti azt, hogy nem kell gondolkodniuk, fejlődniük más téren. A varázserőnek köszönhetően megfelelő tudással egy gyerek is sokkal többre képes - a kis Dávidok könnyebben legyőzik Góliátjaikat. Ilyen szempontból nagyon is jó választás volt Harry főhősnek. Egyrészt Dumbledore jól látta, mennyire más lenne Harry, ha mindenki őt ünnepelné akkor, amikor még nem is tud semmit. Másrészt végigkövethetjük Harry teljes fejlődését, ahogyan elnyomott gyerekből nemeslelkű barát, érdeklődő tanítvány, és hős válik. Nem is feltétlen a múltja teszi őt igazi hőssé, hanem a jelene.

By BubuMaczkó 2016. augusztus 10.

A könyv az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető