J. K. Rowling: Harry Potter és a főnix rendje

2016.09.03

A 42. oktatási rendelet értelmében lehetőség nyílik elérni Rendes Bűbájos Fokozatot a 'Bevezetés a nacionalista diktatúrába I.' tantárgyból, amit személyesen a legjobbtól, Cornelius Caramelltől tanulhatunk.

A tantárgy célkitűzései:

  1. Hagyjuk a professzionalizmust, adjuk inkább teret a félelmeinknek, forduljunk legnagyobb segítőink, legbölcsebb tanácsadóink ellen!
  2. Helyezzünk át mindent központi, állami kézbe! Bürökratikus eszközökkel hátráltassuk a törvényhozást és az igazságszolgáltatást!
  3. Vegyük át a hatalmat a média felett, mossuk ki a birkák agyát mindenféle szeméttel! Az a fő, hogy a lényegtelenre figyeljenek, miközben folyamatosan károsítjuk őket. Ne feledjük, milyen csodálatos is lehet a cenzúra!
  4. Következetesen tagadjuk le a diktatúra puszta létezését is!
  5. Kontrolláljuk, szabályozzuk az élet legapróbb területét is! Se kenyér, se cirkusz!
  6. Megfélelmlítéssel és besúgórendszerrel fordítsunk egymás ellen annyi embert, amennyit csak lehet! Ezzel is akadályozhatjuk a fejlődést, és a tömeges megmozdulásokat.
  7. Aki ellenzi a rendszert, ellenáll vagy csak simán nem passzol a profilba, figyeljük meg, majd járassuk le nyilvánosan! Ha nem válik be ez sem, likvidáljuk!
  8. Amikor a köpkő már el van vetve, eresszünk szabadon pár elmebeteget, ruházzuk fel őket hatalommal, és első sorból nézzük végig, mihez kezdenek vele!
  9. Fojtsunk el minden ellenreakciót még csírájában! Ne féljünk ezen a területen sem kreatívnak, újítónak lenni!
  10. Ha mindez már veszett seprű nyele, ne szégyelljük felhúzni a kentaurcipőt, és hagyjuk rá a káoszt egy nálunk is elborultabbra!

Miközben a mágiaügyi miniszter várakozáson felül teljesít a fent leírt gyakorlatból, Harry vállát annyi teher nyomja, amit sok felnőtt sem viselne el. Közelednek a jövője szempontjából fontos RBF vizsgák, a minisztérium pálfordulása pedig felborítja mindenki életét. A gyász, az őt ért trauma, a félelmei és a felé generált ellenszenv elkülöníti azoktól is, akiket szeret. Ez csak erősödik a Roxfortban, ahol Dumbedore tartja tőle a távolságot, Sirius-szal ritkán beszélhet és barátainak is külön elfoglaltságaik vannak. Harry ezzel szemben nem kviddicsezhet, büntetések, vagy épp okklumencia órák válnak a mindennapjai részévé. Ez az elszigeteltség akkor enyhül, mikor megalapítják Dumbledore seregét, ami által Harry megtalálja a helyét a káoszban.

Így, hogy Ron és Hermione kevesebb időt tud rá szánni, Harry közelebb kerül pár régebbi ismerőséhez, és új emberekkel is találkozik. Az új barátok közül kiemelném Lunát, aki imádnivalóan furcsa, de bármilyen nyitott és barátságos is, nem érdekli mások rosszallása. Így kéne élnünk: elfogadni magunkat, szeretni, hogy különlegesek vagyunk, mintha nem is hallanánk a fanyalgókat.

Ginny kezdi megtalálni a hangját, felfedezi a képességeit, és kiveszi a részét a harcból. Neville-t egyre jobban megértjük, látva a bizonytalanságának, és későbbi felbátorodásának az okát. A szüleivel történt szörnyűség pedig nem csak emlékeztető Voldemort korábbi tetteire, hanem egyben figyelmeztetés is, mi forog most is kockán.

Ehhem, ehhem. Ha már rémtettek, nem lehet elmenni szó nélkül a sorozat kincstári, szadista szociopatája mellett. Umbridge, miközben képviseli mindazt, ami rothad a felszín alatt, tökéletesen bemutatja a bántalmazás folyamatát. Teljes kontroll alatt akar tartani maga körül mindent és mindenkit, és azt hiszi, mások felett áll. De amint valaki ellentmond, ne adj'Isten rámutat a hibáira, kegyetlenül megbünteti. Mivel fizikailag és lelkileg is gyötri alárendeltjeit, akik nem szívesen kérnek segítséget, ezáltal még kiszolgáltatottabbak lesznek, és mások is ki lesznek téve a banya szeszélyeinek. Szerencsére nem mindenki védtelen varangypofával szemben. Ha másra nem is jó, sose látott összetartásra ösztönöz mindenkit a Roxfortban.

Az okklumencia órán történtek egészen más fényben mutatják Piton professzor és Harry kapcsolatát. Perselus szemszögéből nézve el kell ismerni, hogy a fiúnak van hová fejlődni tekintélytisztelet és türelem terén. Az események alakulásában Piton felelőssége tagadhatatlan, de tisztán látszik, a többség addig sajnálja valaki jogos dühét, amíg gyerek, de nem tolerálja ugyanezt, mikor felnő. A professzor emléke a fiatal tekergőkről sem fest túl szimpatikus képet: James és Sirius nem bátor hősök, inkább öntelt, arrogáns fiatalok voltak. Sirius, bár sokat komolyodott, felnőttként is kockázatot keres. Ezt a viselkedését a tehetetlenség és a magány csak fokozza. Az ő tragédiája, hogy nem hallgatott a saját tanácsára, miszerint nem mindegy, hogyan bánunk az alárendeltjeinkkel. Harry-é pedig, hogy nem tudta megmenteni. Miközben Harry még árvább lesz, az élet kegyetlenül megy tovább a háború és a végkifejlet felé.

By BubuMaczkó 2016. szeptember 3.

A könyv az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető