J. K. Rowling: Harry Potter sorozat

2014.12.04

A Harry Potter könyveket korábban semmi kedvem nem volt elolvasni, bugyuta gyerekmesének tűntek, de akkor betoppant az életembe Ő, aki nagyon szereti a fantasy-kat, és meggyőzött először a filmekről, és onnan már egyenes út volt a könyvekig. Szerelem volt első olvasásra, és az igaz szerelem elkíséri az egész életünket. Harry Pottert olvasok ősszel, mikor rám tör az iskolába mehetnék, karácsonykor, amikor vágyom a Roxfort nagy fenyőfái után, vagy mikor elhatalmasodik rajtam a depresszió.

Néha eltűnődöm, mivel tudott ennyire megérinteni... Kezdjük azzal, mit is várok egy könyvtől, mit szeretek bennük?

Amikor igazán elmerülök egy regényben, az egész világot másként látom - és nemcsak az alatt az egynéhány óra alatt, amíg olvasok. A könyv által megigézve sétálok, mintha köd burkolna be, és mindenre egy másik szűrőn keresztül tekintek. (Colin Firth)

Ez Harry Potterre különösen igaz. Rowling gondolatai a világról, az emberi lélek magasságairól, mélységeiről, a könyvekről, szeretetről, reményről ott vannak minden sorban, vagy a sorok közt

  • A legsötétebb órákban is kapaszkodjunk a szeretteinkbe, a legerősebb emlékeinkbe, és akkor már nincs messze a fény. "Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség, mert a sötétséget elűzi a fény."
  • Nem elég helyesen cselekedni, tudásunkat mindig bővíteni: támogatás és szerencse is kell a sikerhez.
  • Sok ember egyáltalán nem olyan, mint amilyennek látszik. A negédes lehet brutális, a goromba lehet hősies.
  • Olyan könnyű elbukni: ha nem szeretjük a fiunkat, ellenünk fordulhat azok kedvéért, akik megteszik. Ha mindenkin átlépünk a hírnévért, előbb vagy utóbb valaki kigáncsolhat. A nagyobb jót nézve a saját életünket, családunkat tehetjük tönkre.
  • Ismerd meg barátaid, de még inkább ellenségeid. Olykor ez lehet a legfontosabb fegyver a kezedben. De óvatosan kell bánni az erőnkkel, és meggondolni, használjuk-e, és ha igen, mikor.
  • Veszélyes kiadni magunkat, átadni a lelkünket valakinek/valaminek, akit nem látunk.
  • "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - de az álmok nagyon is fontosak.
  • És a legfontosabb: Ne ítélkezzünk, jósággal és szeretettel forduljunk egymáshoz!

A könyvek átgondoltak, az első könyvtől az utolsóig minden aprónak és jelentéktelennek tűnő megjegyzés később értelmet nyer.

Mint egykori kirekesztett álmodozó, jó tanuló, könyvmoly, különösen jól esik egy olyan olvasmány, ahol ezek a tulajdonságok számítanak menőnek, nem pedig az egymás hátán a hatalomhoz jutás. Lehetsz akár a legkülöncebb gyerek, a Roxfortban szívesen látnak, a másságodból előnyt kovácsolhatsz, barátokat szerezhetsz.

Harry karaktere tökéletes arra a célra, hogy bárki azonosulni tudjon vele. Akinek mind segíteni szeretnénk, hogy együtt elérjük közös célunkat. Annyi a különbség, hogy ő megteheti, amiről más csak álmodik. Igaz, meggondolatlansága miatt legtöbbször bajba is kerül, de tisztában van vele, hogy szerencséje van, és segítség nélkül nem boldogulna. Ő a fiú a szomszédból, akit nap mint nap látunk, akit mindenki szeret. Kivéve a saját családját, akiket a mai világ "termelt ki". Akiknek mindene megvan, amit akarnak, de semmijük sincs, amire igazán szükségük lenne. A Weasley család a tökéletes ellenpontjuk. Az életük nem fényűző, mégis gazdag, értékes életet élnek. A látszat helyett egymással törődnek, és elfogadják a másikat úgy, ahogy van. Harryt is befogadják maguk közé, igazi családja lesz általuk. Ezek az elvek teszik olyan nagyszerűvé Ront is. Hűséges, szerető baráttá, kedves összevisszasággal maga körül. Hermione az, aki biztonságot visz a két fiú életébe rendszeretetével, idealizmusával, érzékenységével és persze a tudásával. Vele teljes a kör. Öröm látni a fejlődésüket, átélni kalandjaikat!

Személy szerint nagyon szeretem az olyan karaktereket, akikről már a kezdetekkor tudni lehet, hogy majd átbillentik a mérleget, eldöntve a többiek sorsát. Piton professzor már az első kötettől kezdve kíváncsivá tett. Próbáltam megfejteni, mi van a zord, szigorú álarc mögött, mi motiválja őt igazán. Ahogy bonyolódott a cselekmény, egy ponton már elkezdtem Piton szemével nézni James-t, megértettem, miért látja Harry-ben is az apját. Rowling csodálatosan szórta a morzsákat elénk az úton majd szépen visszaküldött minket egy csavarral az út elejére. És a megoldás ezúttal is a szeretet. Gyönyörű! Mint Piton példája is mutatja, hogy nem minden fekete vagy fehér, mindenki emberi. Rowling csodálatos, összetett karaktereket vonultatott fel, legyen szó a két végletről, vagy a köztük lévő árnyalatokról. Jól megfér egy emberben igazságtalanság és bátorság, hatalomvágy és önzetlenség, a gyermeki ártatlanság és a bölcsesség.

Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.

Nagyon érdekesnek találtam, hogy a nemek közti, korosztályok közti különbségek és a fizikai határok a mágiának köszönhetően elmosódnak, teret adva ki-ki képességének, mágikus erejének, előtérbe helyezve az eszét és jellemét. Három gyerek elfoghat egy tanárt, akivel szemben nem lenne esélye normális esetben. A női karakterek is megmutathatják, mit tudnak, legyen szó akár egy "egyszerű" háziasszonyról, vagy egy szadista szociopatáról. Egy fiú legyőzhet egy kegyetlen diktátort. Nincs olyan, hogy egy homokszem a sivatagban, bárki hozhat komoly változást.

Ez adja számomra a könyv esszenciáját: nincs lehetetlen, és mindig van remény...

By BubuMaczkó 2014. december 4.

A sorozat kötetei az Animus Kiadó gondozásában jelentek meg, itt megvásárolhatók.