Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

2015.09.28

A mondás, mi szerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll, több szempontból is igaz Stephen és Jane Hawking kapcsolatára. Ebben a könyvben megismerhetünk egy világszinten sikeres férfi mögött álló csodálatos nőt, aki nem foglalhatta el az általa megérdemelt helyet. Házasságuk története megindító és nagyon tanulságos. A kissé tárgyilagos írói stílus ellenére a történet magával ragadott, főleg a különböző országok és kultúrák leírása. A kapcsolatukat illető elbeszélés bár objektív, nagyon finoman mutatja be Jane érzelmeit.

Ez a frigy több szempontból is hátránnyal indul: Stephent amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS) diagnosztizálták, ami statisztikailag pár hátralévő évet jelentett akkoriban. Ezért is vetette bele magát nagy hévvel a munkájába. Amíg tart az élete, addig szerette volna kihozni belőle, amit csak lehet. Ez volt az oka, hogy az életüket egyenlőtlenül rendezték be: Jane teljesen átadta magát férje szükségleteinek és igényeinek, saját magát háttérbe szorítva. Azonban ez az életmód hosszú távon nem volt fenntartható, mert házasságuknak nem egészséges, egyenjogú kapcsolat volt az alapja.

Huszonegy évem összes ártatlanságával bíztam benne, hogy Stephen szeretettel segít majd abban, hogy a saját érdeklődésemet is kielégíthessem. Abban az ígéretben is megbíztam, amelyet az apámnak tett, amikor megkérte a kezemet: nem követel tőlem többet, mint amennyire képes vagyok, és nem engedi meg magának, hogy kolonc legyen a nyakamon. Azt is mindketten megígértük apámnak hogy lediplomázom

Fokozatosan tanúi lehetünk, hogyan alakulnak át szerepeik és a kettejük közti egyensúly. Jane nem csak feleség és anya, hanem személyi asszisztens, ápoló, rendezvényszervező, minden nap, minden órában. Tizenöt év telik el így, mikor rádöbben, hogy szinte nem is él, és nincs szerepe a családján kívüli világban. Stephen betegsége mellett pedig minden más eltörpül. Azzal nem is lehet vitába szállni, hogy micsoda lelki erő kell küzdeni ezzel a betegséggel, és Hawking érdemeit nem kicsinyítem le. De a harca a betegségével önzésbe csap át: a saját életével kapcsolatos döntéseit meghozza, de mintha vak lenne arra, hogy ezek a döntések milyen terheket rónak a környezetére. E mellett büszke a felesége számára másoktól segítséget kérni vagy elfogadni. Ezzel sajnos leginkább Jane-t hagyja magára a legnagyobb problémáikkal.

A másik nagy probléma, amit láttam, az a különböző családi háttér és beállítottság. Az ellentétek vonzása működhet, de közös célok és a másik tisztelete nélkül nagyon nehéz fenntartani. Stephen számára az intellektus áll mindenek felett. A kutató elme nagyon vonzó tud lenni, de aki együtt akar élni vele, annak nem feltétlenül van könnyű dolga. Miközben a világmindenség nagy problémáit oldja meg a zseni észben, már nincs ideje/energiája a hétköznapi élet "apró-cseprő" dolgaira (mint például a család alapvető szükségleteinek ellátása, a gyermeknevelés problémái, a többi családtag érdekei) odafigyelni. Stephen esetében ezek közé tartoznak a felesége érzelmi igényei, hite és érdeklődési köre is, amikre az évek során egyre érzéketlenebbül reagál.

Visszaúton senki sem hozta fel a délelőtti epizódot. A családi hagyomány szerint be kellett söpörni a szőnyeg alá a többi pszichológiai és érzelmi törmelékkel együtt, mert lényegtelen apróság volt abban a ritkuló atmoszférában, amelyben emocionális dolgokkal nem lehetett foglalkozni, hiszen azok veszélyeztették az intellektust.

Ebbe a közegbe hozott új szemléletet Jane, akit - bár intelligencia kérdésében nem maradt alul - a kultúra, a különböző nyelvek, a szépség és a vallás jobban érdekelnek a természettudománynál. Stephen családja mégsem képes őt elfogadni, ridegen és lenézéssel bánnak vele. Hitét, ami a legnehezebb időszakokon segíti át, kigúnyolják; szerepét Stephen ellátásában elbagatellizálják. Ami a legsúlyosabb, hogy a férje nem áll mellé, hanem még biztatja is viselkedésüket. Stephen egocentrizmusa az elkerülhetetlen összeomlás szélére sodorja feleségét. Jane imádja a gyermekeit, és amikor már egyértelműen nekik árt az életmódjuk, azt már nem hagyja a szőnyeg alá söpörni. Ekkor áll a sarkára, és szervezi meg a szakmai segítséget Stephen akarata ellenére, és kezd el saját magára is időt szakítani.

Szerintem egy házasság többek között addig működik jól, míg az ember legnagyobb rajongója a házastársa és mindkét fél fel tud nézni a másikra. Ellenkező esetben majd jön valaki, aki elfoglalja ezt a helyet. Ebben a házasságban mindkét fél talál valaki mást. Jane egy olyan férfit, akire több tulajdonsága miatt is fel tud nézni, és aki nem veszi őt magától értetődőnek, Stephen pedig egy rajongót, aki azt mondja neki, amit hallani akar. Mikor a házasság véget ér, nem kezeli a két fél ugyanolyan empátiával és méltósággal a helyzetet (amin kicsit meglepődtem), a média pedig még tovább súlyosbítja ezt. Ezek együttesen teljesen lerombolják mindannak az emlékét, amiért az egész család annyi éven át dolgozott.

Szerencsére, ha utólag is, rendezni tudták soraikat, és kultúráltan viszonyulnak már egymáshoz. Örülök, hogy bepillantást nyerhettem ezeknek a rendkívüli embereknek a történetébe, ami még mindig nem ért véget. Remélem, több fekete lyuk nem kerül az útjukba...

By BubuMaczko 2015. szeptember 28.

A könyv a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető