Jenny Lawson: Őrülten boldog Vicces könyv borzalmas dolgokról

2016.11.27

"Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és ahol az öröm legyőzi a fájdalmat" (Joseph Campbell)

Egy vallomással kezdeném: évek óta visszatérő vendégeim a poszt traumás stressz szindróma, a klinikai depresszió, a szorongás, az alvászavar és pánikrohamok, és egyszer volt "szerencsém" az idegösszeomláshoz is. Szerencsére nem buktam el, eddig mindig vagy megnyertem a kisebb csatákat, vagy tanultam belőlük. Sok szempontból jobb a helyzetem, mint az elején, de az út vége még odébb van. Ez a könyv olyasmikre tanított, amikre eddig nem is gondoltam, és fegyvert adott a kezembe, hogy a háborút is megnyerhessem.

Nem tudom, és nem is akarom letagadni a problémáimat, mert ezek (is) formáltak azzá az emberré, aki ma vagyok. Jenny Lawson nyers őszinteségének, sziporkázó humorának és lényeglátásának köszönhetően látom, hogy ez nem csupa negatívumot jelent. Ismerem a sötétséget, hiszen sokszor teljesen elveszek benne. Mellette igazán értékelem a fényt, ami a éjszakát olykor felváltja. Már tudom, hogyan zárjam minél erősebben magamba ezt a világosságot, hogy a sötétség ne rémisszen annyira. Azt is tudom, hogy nem kóborlok benne egyedül.

Mert a sötétség nélkül nincs világosság, fájdalom nélkül megkönnyebbülés. És mindig emlékeztetem magam, hogy milyen szerencsés vagyok, mert képes vagyok megélni nemcsak a mély szomorúságot, hanem a nagy boldogságot is. Képes vagyok megragadni és élvezni minden egyes örömteli pillanatot, mert láttam, milyen gyorsan lesz a fényből sötétség, és fordítva. Kiváltságos vagyok, mert képes vagyok felismerni, hogy a nevetés hangja egy áldás, egy dal, és felismerem, hogy a családommal és a barátaimmal töltött boldog órák olyan kincsek, melyeket meg kell őriznem, mert gyógyítanak, és vigaszt nyújtanak. Ezek a pillanatok adják a hitet ahhoz, hogy az életért érdemes küzdeni.

Jenny Lawson elővette a nagy, ijesztő témát a szekrény legaljából, és csinos ezüst szalagot szőtt belőle. Felvette, és büszkén hordja. Nem hazudik, nem kertel. Nem állítja, hogy csak vele történnek rossz dolgok, vagy hogy másnak könnyű lenne. Pusztán rámutat arra, hogy nincs miért szégyenkeznünk, és nem bűn ünnepelni a túlélőt, akik vagyunk. Mellette közérthető hasonlatokkal vall egy olyan állapotról, amit a legtöbben nem ismernek, félnek, vagy egyszerűen bagatellizálnak. A depressziót megszemélyesíti, kineveti, ezáltal kiemeli az ismeretlenségből.

A könyv elképesztően humoros anekdóták gyűjteménye. A sok nevetés közben szinte észre sem vesszük, hogy lépésenként végigvezet az úton, aminek a végén már értjük, hogyan segíthetünk magunkon. De ebben a beszélgetésben nincsenek kívülállók, a "buliból" senki sincs kizárva, és mindenki kap útravalót. Hiszen az üzenettel, hogy ismerd meg magad; bátran vállald, aki vagy; merj kilépni a komfortzónádból; ne akarj valaki más sebességével haladni; és légy őszinte, nem csak egy mentális beteg tud azonosulni. Ráadásul a könyv megment attól, hogy hullát találj! Kell ennél több?

Remélem, hogy egy nap jobban leszek, és szinte biztos is vagyok benne, hogy ez megtörténik majd. Remélem, egy napon egy olyan világban fogok élni, ahol a mentális stabilitásért folytatott küzdelmeinket büszke és nyilvános taps kíséri, nem pedig szégyen. Ezt kívánom neked is.

Jenny Lawson (forrás:http://thebloggess.com)
Jenny Lawson (forrás:http://thebloggess.com)

By BubuMaczkó 2016. november 27.

A könyv a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető