Jodi Picoult: Apró csodák

2017.07.22

Photo by Anne Geddes
Photo by Anne Geddes

Jodi Picoult regényei méltán népszerűek. Merészen választja meg írásai tárgyát, újszerűen közelíti meg, és váltakozó szemszögből nézve, alaposan körbejárja az adott kérdéskört. Közben az olvasót kézenfogja, és átvezeti onnan, ahol szerinte áll, oda, ahol valójában elhelyezkedik a társadalomban. Az Apró csodákban a rasszizmust veszi górcső alá, Ruth, egy ápolónő történetén keresztül, akit eltiltanak a bőrszíne miatt egy újszülöttől. 

A témaválasztás remek: egy kisbaba halála indulatokat kelt, a kórház légköre kíváncsiságot ébreszt, a bírósági tárgyalás pedig jó alap ugyanannak a kérdésnek több aspektusát megvizsgálni. Picoult így is tesz. Három ember, Ruth a fekete nővér, Turk a neonáci apa, és Kennedy, a védőügyvéd gondolataiból áll össze a történet. De az író nem hagyja, hogy Turk Bauer simán a gonosz fehér, Kennedy a tudatlan fehér, Ruth pedig egyszerűen a jó fekete legyen, sosem felejti el kontextusba helyezni a karaktereit.

A könyv több téren is kockázatot vállalt, hiszen egy fehér írónő írt a feketék hátrányos megkülönböztetéséről. De ez a könyv nem azoknak szól, akik elszenvedik a jelenséget, hanem azoknak, akik azt hiszik elég annyi, hogy nem különböztetnek meg másokat. Akik hagyják, hogy őket pozitív diszkrimináció érje. Akik szerint a világ már épp eleget fejlődött. Nem tehetünk úgy, mintha a határvonal nem létezne többé, mint ahogy nem nézhetjük csak azt, miben különbözünk a másiktól. Az Apró csodák így lett a fehérek és feketék, privilégiumok és diszkrimináció, jog és igazságtalanság, szeretet és gyűlölet könyve.

A kisbabák tényleg olyanok, mint az üres papírlapok. Amikor a világra jönnek, még nem hordozzák magukban a szüleik előítéleteit, sem az egyházuk ígéreteit, sem azt a képességet, hogy kettéválasszák az emberiséget olyanokra, akiket kedvelnek, és olyanokra, akiket nem. Semmit sem hoznak erre a világra, csak a törődés iránti igényt. S ezt a törődést akárkitől elfogadják, bőrszínre való tekintet nélkül.

Már, amikor megszületünk, működnek bennünk ösztönök, hogy az ismerős felé menjünk, ne az ismeretlenhez, mert az veszélyes is lehet. Minél jobban különbözik tőlünk valami, vagy valaki, annál inkább félünk tőle. Mint például a kígyók vagy a pókok esetében. Ha a tapasztalt események fájdalmat és félelmet írnak az üres lapra, címkézni kezdünk. Ami egyszer megsebzett, attól természetesen óvakodunk. Közben tipizálunk. Önvédelemből, de megkülönböztetünk másokat.

Hihetetlen, hogyan nézhetünk egész életünkben a tükörbe, és hihetjük azt, hogy tisztán látunk. Azután egy nap, amikor lehántjuk a képmutatás szürke foncsorát, hirtelen rádöbbenünk, hogy sosem láttuk magunkat igazán.

Ha magamba nézek, nem gondolom magam rasszistának, hanem nyitott, haladó gondolkodásúnak. Engem is ér hátrányos megkülönböztetés a nemem, súlyom, vagy épp a családom anyagi helyzete miatt. A bőrömön éreztem ennek a fájdalmát. Ezek a problémák foglalkoztatnak, szót is emeltem többször, ha méltánytalanság ért. De vajon felszólaltam azokban a témákban is, amiben előnyt élvezek másokhoz képest? Sajnos azt kell mondjam, nem sűrűn. Sőt, a történet olvasása közben döbbentem rá, hogy érzéketlen lettem egy házaspár gyászára, csak azért, mert viszolyogtam tőlük a személyes meggyőződésük miatt. (Ennyit rólam, mint nagy liberálisról.) 

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol senkit nem ér diszkrimináció? Természetesen. Még mindig. De a változást magamban kell elkezdenem, ahogy mindannyiunknak. Mert arra a kérdésre, lemondanék-e az előnyeimről annak a javára, aki hátrányt élvez, nehéz őszintén igennel válaszolni. Akkor milyen alapon várnám el, hogy ugyanezt tegye, akivel szemben én maradok alul egy fontos kérdésben? Nem elég mondani, próbálkozni, cselekedni kell. Lépésenként, apró csodákkal haladva előre.

Abban a pillanatban, ahogy minden előítéletünk és neheztelésünk lefoszlik rólunk, hirtelen több hasonlóságot találunk egymásban, mint különbséget...

By Bubu Maczkó 2017. július 22.

A könyv az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg, itt és itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!