Lucy Maud Montgomery: Váratlan utazás

2016.02.07

A sorozat középpontjában egy örökké álmodozó, reménytelenül romantikus lelkű kislány, Sara Stanley áll, akinek édesapja bírósági tárgyalás elé néz. Hogy megóvja lányát, elküldi édesanyjának rokonaihoz, a King családhoz a Prince Edward szigetre, Avonlea városába. Sara egy idegen világban találja magát, eddig ismeretlen emberek és szokások közt. A kezdeti nehézségek után megtapasztalja, milyen egy vidéki kisváros élete, és milyen egy nagy, összetartó család részévé válni. Sara és a King család kalandjait kísérhetjük figyelemmel, melyek mozgatórugója Sara kíváncsisága, jó szándéka és gyermeki naivitása. Legalábbis az elején. A szereplők folyamatosan fejlődnek, a gyerekek felnőnek, és a felnőttek is velük együtt változnak.

A történetek a boldog béke idők hangulatát idézik rávilágítva a időtlen témákra: az élet örömeire-bánataira, a szeretet erejére, emberi szépségre. És mindezt egy varázslatosan gyönyörű helyszínen: vörös föld, zöld fű, sárga mezők, homokos tengerpart... Az ember fantáziája szárnyalni kezd, és meg sem áll Kanadáig. Megtapasztalhatjuk egy másik kor, egy másfajta élet nehézségeit, problémáit és szépségét is. A vidéki élet magában hordozza a szélmalomharcot a természettel, amit csak egy igazi közösség élhet túl, egymást segítve. Viszont mindenki ismer mindenkit, és minden hiba nagy közönséget kap, csak úgy árad a pletyka, nem maradhat titokban semmi. Nincs lehetőség csak úgy elbújni és megvárni, míg elül a vihar. Emiatt szembenéznek a másikkal, és megoldják a konfliktusaikat, hiszen valahogyan tovább kell lépni, hogy együtt élhessenek. Nagyon tetszett, hogy előbb vagy utóbb mindenki megkapta a magáét, és mindenki tanult is a többiek őszinte kritikájából. A megoldások a problémákra egyszerűek, zseniálisak, és szívből jövők. Miközben egy lassabb élet zajlik a szemünk előtt, a saját életünk igazságait olvashatjuk ki a sorok közül.

Az a fajta humor jellemzi Avonlea világát, amit igazán szeretek, és hiányolok is sok mai filmből: komikus helyzetekből vagy a karakterek kölcsönhatásából adódót. De egyik pillanatról a másikra máris a valós dráma közepén találjuk magunkat. Minden epizód megmosolyogtatott és meghatott, olykor egyszerre. Kellemes kikapcsolódás a hétköznapokból, a rohanásból.

Ez itt Avonlea, ahogy én ismerem Avonlea-t, a várost és lakosait, és büszkén vallom, hogy én is közéjük tartozom. Gazdálkodók vagyunk, parasztok, egytől egyig nemes, törzsökös családok leszármazottai, skótok, angolok, írek. Önérzetesek vagyunk és istenfélők. Úgy érzem ránk mosolygott a jószerencse, amikor ezt a szigetet adta boldog otthonunknak. De azt ne higgye senki, hogy itt az élet csupa munka és semmi szórakozás. Avonlea szereti a nagy drámákat is, és mint minden egyebet, a szerepeinket is nagy lendülettel és teljes átéléssel játsszuk. Olyanok vagyunk mi együtt, mint egy nagy család, és már ahogy ez egy családban lenni szokott, hát igen, előfordulnak csatározások is. Bizony nem vagyunk tökéletesek, de szeretjük egymást, neveljük a gyerekeinket, és majd egy napon, ha majd megöregszünk és búcsút mondunk ennek a szép világnak, jönnek utánunk mások, akik a helyünkre állnak és épp olyan tiszta szívvel fognak ragaszkodni Avonlea-hoz, mint a szüleik és nagyszüleik a maguk idejében... Tudom, hogy amikor körülnéztek a kísértetjárta domb tetejéről, látjátok a tanyák fényeit, a nyújtózó réteket, a földet, amelyben halottaink nyugszanak és ahol a gyerekeink élnek, azt mondjátok akkor: 'Igen, itthon vagyok, ez a mi életünk.'

Lucy Maud Montgomery könyvei (The Story Girl, The Golden Road, Chronicles of Avonlea) nyomán készült a filmsorozat, melynek forgatókönyvírói (Fiona McHugh, Gail Hamilton, Amy Jo Cooper, Heather Conkie és Linda Wicker) írták meg a Váratlan utazás című könyvsorozatot Lucy Maud Montgomery nevén. Számomra újdonság volt, hogy olyan könyvet olvasok, ami filmsorozat alapján készült, de ez esetben sajnos azt kell mondjam, jobb volt a film. A forgatókönyvet olvashattam gyakorlatilag prózában, és pont az érzelmek maradtak ki a könyvből, amit a színészek olyan jól átadtak a filmben.

Az Avonlea-i krónikák két kötetében viszont Lucy Maud Montgomery novellái által bepillanthatunk a Prince Edward szigeten élő egyéb lakók történeteibe, Anne Shirley kalandjaiba is. A krónika hűen tükrözi az író nézeteit a természetről, állatokról, zenéről, emberi sorsokról, családról, idősekről, fiatalokról. Egyszerűségük ellenére is mély érzésekről árulkodnak. Minden történet elgondolkodtatott, és mindtől kaptam valamit. Érezhető, hogy arról írt, amit maga is nagyon jól ismert és szeretett, ebből adódik a két kötet igazi bája.

Örökre megmaradnak a gyerekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában, meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom, hogy ifjúságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén.

By BubuMaczko 2016. február 7.

A sorozat kötetei a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelentek meg, itt megrendelhetőek