M. L. Stedman: Fény az óceán felett

2016.04.01

Sokszor feltették már nekem a kérdést: Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Elsőre talán ostobának hangzik, de sokat elárul egy emberről, mi az, ami nélkül nem tud élni. Másrészt felmerülhet, hogy mit vár az az ember a szigettől, aki tényleg odaköltözik. Mert egy szigeten semmit sem találunk meg, amit nem mi magunk vittünk oda.

Tom az első világháborút túlélő, ausztrál fiú kiábrándult az emberekből, békére és feledésre vágyik. Szabályokba kapaszkodó, szótlan jelleméhez jól illik a világítótoronyőr posztja a Janus-szigeten, ami a Csendes óceán és a Déli tenger találkozásánál helyezkedik el. Érdekes ez az életmód, ahogyan óramű pontossággal történik minden, mindig tudja az őr, mire számíthat a toronytól. E mellett ott a tudat, hogy a tengerre szállókat megóvja a katasztrófáktól a fényével. A ritka alkalmak egyikén, mikor Tom kimehet a szárazföldre, megismeri Isabelt. A lány az egyetlen gyerek a családjában, aki életben maradt. Testvéreit elvitte a háború, és gyász költözött a helyükre. Isabel és Tom egymásba szeretnek, összeházasodnak és reményekkel telve kezdik meg közös életüket a szigeten.

Van egy mondás, mi szerint egy nő két dologért tesz meg bármit: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen. Annak, akinek nem lehet, már amúgy is iszonyatos fájdalommal kell szembenéznie. Ezen a családi és társadalmi nyomás, és elvárások csak ronthatnak. A háború után ez még több mindenről szólt, mint egy gyerek. A reményről, új életről, ami az egész család gyógyulását jelentheti. Pár nappal azután, hogy Isabel a harmadik halva született gyermekét is eltemeti, egy csónak vetődik partra a szigeten, benne egy halott férfi, egy női kardigán, és egy egészséges, pár hónapos kisbaba. Mivel árvának hiszik, Isabel kérésére Tom nem jelenti, és sajátjukként nevelik a kislányt. A reménytelen küzdelmek után békére, szeretetre lelnek. Hármójuknak együtt kerek a világ.

Innentől a könyv komoly kérdéseket vet fel, de tisztában vagyunk vele, hogy valahol mindenkinek igaza van. Más tudni, mi a helyes, és más megtenni azt, különösen ha az érzelmek felülírják a józan észt. De minden tettnek megvannak a maga következményei, amit előbb-utóbb mindenkinek vállalnia kell és senki sem kerül ki épen és sértetlenül ebből a kavarodásból. Még egy jó házasságot is megtör, ha az egyik döntéséért cserébe a másik a saját békéjét áldozza fel. Nem lehet igazságot tenni egy szülőanya és egy nevelőanya között, főleg ha ott áll köztük egy kisgyermek összezavarodva. Már az elején világos, itt nincsenek nyertesek. Ettől is lesz valóságos a történet. A vége szerintem kicsit lágyabb lett, mint az várható volt, kicsit sajnos elvette az élét. Mintha az írónő nem merte volna bevállalni az ütős befejezést, amit remekül felvezetett. Egy kicsit furcsa lett így az élmény, de megérte elolvasni a könyvet.

By BubuMaczko 2016. április 1.

A könyv a General Press Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető