Markus Zusak: A könyvtolvaj

2014.12.15

Egy apró kis tény: A könyvtolvaj a lelkedig hatol, amint elkezded olvasni, és nem ereszti. Inkább játszik rajta, mint egy harmonikán.

Többféle történetem van (meglehet, épp csak egy maroknyi, ahogy korábban már sugalltam), amelyek elvonják a figyelmem, miközben dolgozom, ahogyan a színek is. A legszerencsétlenebb, legvalószínűtlenebb helyeken szedem össze őket, és gondom van rá, hogy emlékezzek rájuk, miközben végzem a munkámat. A könyvtolvaj az egyik ilyen történet.

Egy, már elmesélt történetet csak akkor érdemes újra elmesélni, ha másodjára (vagy sokadjára) valami újat tudunk a témában mondani. Azt már sokszor bemutatták, milyen borzalmakon mehettek keresztül azok a zsidók, akik először ki lettek rekesztve, majd mindentől megfosztották őket, és koncentrációs táborba kerültek. De arról kevésbé szoktak szót ejteni, mit éltek át a németek, akik egy kegyetlen diktatúra szenvedő alanyai voltak. Azok, akik nem léptek be a pártba, a seregbe, vagy akiknek egy szerettüket kellett bújtatni saját ismerőseik elől. Elképzelni sem tudom, milyen lehet átélni, az éhezés és a szegénység mellett, hogy a saját otthonunkból háborús övezet lesz, szomszédot szomszéd ellen fordítanak és embereket kínozva vonultatnak végig az utcánkon. Megtapasztalták a legnagyobb emberi kegyetlenséget és pusztítást. Mégis a helyes utat választották, legyen az bármilyen veszélyes is és reménykedtek, hogy lesznek mások is, akik helyesen döntenek. Ez az igazi bátorság.

A másik ötlet, amivel kitűnik a könyv a szürke tömegből, az a Halál, mint narrátor. Egy görbe tükör az emberi természetről, a legcsúfabb és legszebb oldalunkról. Stilisztikailag is szokatlanok a közbevágott gondolatok, de nekem kimondottan tetszettek. Megvolt a véleményem, elképzelésem az előzőleg leírtakról, majd egy közbevetett gondolat új jelentést adott nekik. Lassabban is olvastam, mint szoktam, mert néha elrévedeztem egy-egy gondolat vagy leírt kép fölött. Hagytam, simogassa a lelkem minél tovább...

A Halál nem csupán narrátor, hanem előre vetít néhány eseményt, ami nem zavart, hiszen a háború kimenetelét már előre lehetett tudni, bizonyos dolgoknál pedig annál ami történik fontosabb volt az, hogyan. A háború borzalmait egy gyermek történetén át bemutatni nem új, de ami számomra a Sorstalanságban nem működött, azt itt jól használta az író. A történelmi ismereteknek és a narrátornak köszönhetően előbb tudjuk, mi vár Lieselre, mint ő maga, mégis izgatottan várjuk, hogyan hatnak rá és a környezetére az események, és hogyan birkózik meg velük.

Lieselt életének egy új fejezete előtt látjuk meg először. Édesanyjának menekülnie kell, így kénytelen örökbeadni gyermekeit. A vonaton azonban Liesel testvére meghal. Egyetlen emléket sikerül megőriznie róla: a temetéséről ellopott könyvet. Új életében kiemelt fontosságúak a könyvek, illetve az olvasás. Először nem tud olvasni, így az iskolában gúnyolják. Majd nevelőapja, Hans esténként megtanítja rá, ami fontos része lesz kapcsolatuknak. Később, mikor egy zsidó fiút, Maxot bújtatják a pincében, együtt gyűjtik a szavakat. Ám az éhezés idején nem olyan könnyű könyvekhez jutni, így Liesel a polgármester feleségétől "veszi kölcsön" későbbi olvasmányait. A háború őrületében a könyvek jelentik a biztos pontot Liesel életében, és a menekülést a valóságtól.

A könyvek mindenütt! Minden falon zsúfolt, de makulátlan polcok sorakoztak. A falfestést szinte nem is lehetett látni. Mindenféle stílusú és méretű betűk a fekete, a piros, szürke, mindenféle színű könyvek gerincén. Ez volt az egyik legszebb dolog, amit Liesel Meminger valaha látott. Ámulva elmosolyodott. Hogy egy ilyen szoba létezik!

Mind közül a legfontosabb könyvet pedig Max készíti neki ajándékba. Ez a könyv tartogatta számomra A könyvtolvaj mondanivalóját: A szavaknak, gondolatoknak ereje van. Olykor azért, mert kimondjuk őket, máskor pedig pont azért, mert nem. Világokat hoznak létre és pusztítanak el; megsebeznek de meg is gyógyíthatnak. Nagyon fontos, hogy vigyázzunk, mire és hogyan használjuk ezt az erőt. Mert végül is nem az a fontos, hogyan halunk meg, hanem az, hogyan éltünk...

By BubuMaczkó 2014. december 15.

A könyv az Európa Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!