Miért tenném Dave Eggers: A Kör című könyvét kötelező olvasmánnyá?

2017.07.07

Dave Eggers szépen egy csokorba gyűjtötte századunk nagy fejlesztéseit, azoknak következményeit a mindennapi életre, társadalmunk problémáit, kérdéseit. Mindezt beledobta a Kör nevű fiktív cég olvasztótégelyébe, alaposan körbejárta, kifordította, és kiköpte. Amitől a maga nemében egyéni lett ez a könyv, az az aktualitása, és hogy releváns témákat vizsgált meg több szemszögből, és finom gondolatmenettel, izgalmas beszélgetésekkel jutott el a pozitív aspektusoktól a hátborzongatóan negatív lehetőségekig. Nagyon sok apró részlet van ebben a történetben, amikkel kapcsolatban napokkal később is van miről gondolkozni. A történet által megfestett világ egyszerre utópisztikus, frusztráló, elérhető, modern és aggasztó. Olyan, mint lassításban végignézni egy vonatbalesetet, ami ellen nem tudunk semmit sem tenni, és mégis ledönti azt, amit mi kemény munkával felépítettünk. Ha választhatnék, melyik könyv legyen kötelező olvasmány fiatalnak és idősnek valamelyik idejétmúlt klasszikus helyett, ezt a könyvet választanám, mert:

Könnyű azonosulni a főhőssel, legalábbis a kötet elején

Mae egy fiatal, fogékony, alkalmazkodó lány, aki előtt elég sötét jövő áll, így kihívásra, lehetőségre vár, amivel élve elindulhat a saját útján. A Kör egy nagyon erős ígéret neki, ahol megkapja a figyelmet, amit egész életében hiányolt. Azzal nem számol, hogy már a lehetőség sincs ingyen, a munkaviszonya párosítva a sebezhetőségével, érzelmi zsarolásra tökéletes célponttá teheti őt. Követhetjük, ahogyan ennek hatására egy megfelelési kényszerben vergődő lányból egy gerinctelen, opportunista, negatív hős válik. A történet végére annyira más prizmán keresztül látja a világot, hogy nincs semmi, amit ne áldozna fel az elismerés és a siker érdekében. Dave Eggers nagyon jól bemutatta, hogy ha valaki már adaptálódik egy adott környezetbe, magáévá tesz bizonyos elveket, akkor már nem olyan könnyű, vagy akár lehetetlen szélsőségesen a másik irányba fordulni.

Nagyon fontos gondolatokat fogalmaz meg a felgyorsult élet és a túl sok információ veszélyeiről

A Körben a munka sosem áll meg. Hiába van tele a kampusz változatos lehetőségekkel és szolgáltatásokkal, annyira leköti a munkavállalókat a rengeteg kötelezettség, hogy nincs idejük kihasználni. Pár hét után mindenki hat-nyolc monitor előtt ül, ami folyamatos figyelmet igényel. Így túl sok információt és ingert kell egyszerre fedolgozni. Ez a munkastílus nem alkalmas a kreatív alkotásra, pláne alapos gondolkodásra. Minden tudományos szintre van emelve, az egészség megfigyelése is, miközben arra nem jut idő, hogy testük alapvető jelzéseire reagáljanak.

Nem arra születünk, hogy mindent tudjunk, Mae. Nem gondoltál még arra, hogy agyunk az ismert és ismeretlen finom egyensúlyára van bekalibrálva? Hogy lelkünknek egyformán szüksége van az éjszaka titkaira és a nappal világosságára? Ti az örökös nappali fény világát hozzátok létre, én meg azt gondolom, ebben mindnyájan elevenen meg fogunk égni.

Bemutatja az internet és a közösségi média pozitív és negatív oldalát

A Kör létrehozta a Való Én-t, ami az internetes regisztrációk, vásárlói honlapok, online bankok és közösségi média egyetlen felületre irányítása. Csak valódi névvel és adatokkal lehet regisztrálni a trollkodás, spam-ek és a sok jelszó elkerülése végett. A cégnél elvárás a dolgozók folyamatos online jelenléte. A Való Én érezhetően előnyökkel indul, de nagyon könnyen átesik a ló túloldalára, és az offline / privát élet jelentős csökkenéséhez vezet. Sokan önként adják fel a magánéletük szabadságát, mosolyokban, homlokráncokban és megosztásokban mérik magukat és másokat, a valódi élmények átérzése, a való világban létezés helyett.

Itt nincsenek elnyomók. Nem kényszerít senki, hogy ezt csináld. Önként csatolod magadra a pórázt. És önként válsz társadalmilag teljesen autisztikussá. Már nem is érzékeled az alapvető emberi kommunikáció jeleit. Ülsz az asztalnál három emberrel, aki mind rád néz, és beszélgetni próbál veled, te meg a kijelzőt bámulod, és valami idegent keresel Dubajban.

Rámutat, milyen fontos tájékozódni, mielőtt beleegyezünk valamibe

Ha valamit alaposan megtanított nekem az édesapám, az az, hogy ne írjak alá soha semmit, amit nem olvastam el, vagy aminek akár egy pontjával nem értek egyet. Kiszolgáltatottá tesz. Ma már annyi szerződést kötünk papíron, elektronikusan, hogy szinte képtelenség ezt betartani, de persze nem lehetetlen. A Körnél bevett szokás, hogy először aláíratják a szerződést, majd egy széles mosollyal közlik, mi is volt, amihez az adott munkatárs a nevét adta. Rosszabb esetben először belemásznak a másik privát szférájába, azután tájékoztatnak, és nem kérdeznek. A hideg rázott ezektől a jelenetektől.

Rávilágít, hogy az új technikai eszközök nem jogosítanak fel mások igényeinek figyelmen kívül hagyására

Sokan vannak, akik még mindig nem értik, hogy egy dolog kirakatba tenni mindent magukról, de másokról már nem kéne. Hiába gondolom úgy, hogy nem szeretnék megosztani valamit a többiekkel, ha ők úgy gondolják, megosztják rólam, olyan adatvédelmi beállítással, ahogy nekik tetszik. Ez számomra olyan, mintha bejönne valaki a lakásomba az engedélyem nélkül. A Körnél sem álltak meg az "önként" adott privát szféránál, és remekül bemutatták azt, hogyan hagyják sokszor a másik ember kérését, jogait teljesen figyelmen kívül. Ez pedig már nem disztópia, hanem a valóság.

Óvatosságra int az előítéletekkel kapcsolatban

A Kör feltalálója, Ty ártalmatlan zseninek tűnik, de ő adja át a programját nagyon is veszélyes embereknek, és mikor már látja, hogyan fordították ki a jó szándékot, akkor nem tesz időben ellenlépéseket. A platform felhasználóit pedig nem egy gonosz, kemény kiállású diktátor vezette be egy ilyen elnyomó rendszerbe, hanem egy kedélyes, humoros emberke, aki meg tudja szólítani a tömegeket. Közben egy vérbeli ragadozó, aki akkor csap le, mikor a másik a leggyengébb. Eamon Bailey beszédei nyomán az emberek önkéntesen és mosolyogva nem csak hagyják magukat láncra verni, de éljeneznek is közben.

Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette... (Star Wars)

Érdekesen boncolgatja a titkok és a magánélet különböző aspektusait

Mindenkinek vannak titkai, ami egyrészt jó dolog, hiszen van, ami nem tartozik a nagyvilágra, és ettől lesz értékes. Másrészt sokan elég beteg titkokat őriznek, amivel másoknak ártanak, és általában a törvény megszegéséhez vezetnek. Örök kérdés, hogy a biztonság illuziójáért cserébe mekkora ár vállalható, és hol az arany középút az egyéni szabadság megőrzése és a közösség érdekei között. Melyiket akarjuk inkább: az anonimitásunk megőrzését, és a bűnözés tényét, vagy a testi épségünk megőrzését a sosem egyedüllét fullasztó légkörében?

Felteszi a kérdést, létezhet-e teljes megfigyelés?

Létünk egyik lényeges felvetése, mennyire ismerhetjük egymást vagy akár magunkat. A Körnél az átlátható emberek egész nap kamerát viselnek és bármikor rájuk lehet csatlakozni, elméletileg teljes megfigyelés alatt állnak. Mae átlátható élete jól mutatja, hogy ez nem létezik változás nélkül. A figyelt személy igyekszik jobbnak feltüntetni magát mások szemében, a körülötte élők pedig vagy pózolnak vagy kerülik őt, és a Nagy Testvér mindent látó szemét. A gondolatait, érzéseit meg tudja tanulni elrejteni az ember. De ez sem egyszerű: Mae élvezi és egy idő után el is várja a felhajtást maga körül, a saját kis valóságshow-jáért cserébe felad mindent, ami egyénivé tette őt.

A fiatalok elé vetít egy olyan jövőképet, amiből levonhatják a maguk tanulságát

A közösségi média lehetőségek tárháza. Kérdés, mit kezd ezzel a hömpölygő, rajongó tömeg, melyik lehetőség válik túlzássá és melyik rombolhat rossz kezekbe kerülve. Mert miért is álljunk meg egy lépésnél, ha tovább lehet gondolni, és a végletekig is el lehet menni? A fejlődés előnye és hátránya között egy magától értetődő folyamat apró lépései vezetnek végig, ahol nem olyan könnyű átlátni, hol az a pont, ahol még meg lehet állni. 

Eggers ezt az olvasóra bízza, azzal a küldetéssel, hogy a mi jövőnk ne juthasson el a regény szintjére.

Feltörne egy hatalmas, globális, megkönnyebbülés sóhaj. Végre-valahára lehetnénk jók! Egy olyan világban, ahol már nincsenek rossz lehetőségek, ott nincs más választásunk, mint hogy jók legyünk. El tudod képzelni? ... De valóban hiszek az emberek tökéletesíthetőségében. Meggyőződésem, hogy meg tudunk javulni. Meggyőződésem, hogy lehetünk tökéletesek, vagy majdnem azok. És ha a legjobbat nyújtjuk magunkból, akkor a lehetőségeink végtelenek. Bármilyen problémát meg tudunk oldani.

By BubuMaczkó 2017. július 7.

A könyv az Európa Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető