Neil Gaiman: Csillagpor

2015.02.02

A Csillagpor című filmet évekkel ezelőtt láttam, és azóta is nagy kedvencem. A könyv pedig az első találkozásom Neil Gaimannal, de biztos, nem az utolsó.

A könyv egy fiatalemberről, Tristranról szól, aki egy lány kedvéért elindul, hogy elhozzon egy hullócsillagot, amiért cserébe Victoria a kezét ígéri neki. Számtalan akadály és ellenfél legyőzése közben megtanulja, mit jelent a csillagokat is lehozni az égből, hogy a szerelem nem kamaszos ábrándokról szól, és többet ér szabadon engedni a másikat, mint birtokolni vagy uralkodni felette.

A történet nagyon eredeti, bár ismerős mesebeli elemekkel rendelkezik: a királyságért vetélkedő hét királyfi, a gonosz boszorkányok, elátkozott királylány, a szerencsét próbáló fiú. A különféle klasszikus elemeket, fantázia szülötte lényeket, varázslatos tájakat vegyítve mégis egy egységes, összefüggő világ született. A humora sötétebb, a szóhasználat olykor szabados, és a testiség jobban jelen van, mint egy mesében, ezért egyértelműen a felnőtt közönséget célozta meg a könyv. De ettől nem veszített semmit a játékosságából.

Ami kicsit hiányzott nekem, az a részletgazdagság; a tájleírások, illetve a kalandok közti történések bővebb imertetése. Az érzelmeket így néha nem volt idő átérezni. Jobban kibontakozhatott volna a nagy kaland, és a főhős kapcsolata a csillaggal. Ezek ellenére még soha nem olvastam ehhez foghatót, mintha egy dallam lett volna az egész könyv, ami a fejemben áradt napokig.

Még a negatív szereplők motivációja is érthető, és nagyon is emberi volt. Nem is mondanám őket feltétlenól gonosznak. Hiszen ki ne szeretne szép lenni, vagy egy csodabirodalom élén trónolni? Az, hogy minden karakter, helyszín, leírása kedves, humoros anekdóta formájában van bemutatva, élettel töltötte meg a történetet és minden szereplőjét.

Miközben Tristran megteszi az utat az önismeret felé, és felnő, bepillanthatunk egy csodálatosan királyságba, mely tükröt mutat saját világunk igazságaira: a fiatalságot, gazdagságot, hatalmat hajszoljuk, és sokszor nagy árat fizetünk érte. Közben elfelejtjük élni az életet, kiélvezni valós korunk, helyzetünk szépségeit. Az élet olykor furcsa csomagolásban ajándékoz meg minket: ahelyett, amit akarunk, megkaphatjuk, amire igazán szükségünk van. Érdemes figyelni, hogy ne menjünk el ezek mellett olyasmiért, amiről csak azt hisszük, leghőbb vágyunk. Nem minden az, aminek látszik, legyen szó Falváról, vagy Tündeföldről. Nekem pont azt adta a Csillagpor, amire szükségem volt: varázslatos tájakra repülni a gyertyafénnyel.

By BubuMaczkó 2015. február 2.

A könyv az Agave Könyvek gondozásában jelent meg, itt megrendelhető