Nicola Yoon: Minden, minden

2017.08.09

A legtöbb könyvmoly álmai netovábbja egy nagy, tiszta ház, rengeteg olvasmány, és fotelek, lugasok, ahol zavartalanul el lehet merülni egy-egy kötetben. Ha kicsit sok lenne ebből, egy szerető család, és pár társasjáték mindig jól jöhet. De mi történik, ha csak ennyi a világ? Ha az otthon igazából erőd, a növények nem is valódiak, és üveg választ el a világtól? Már nem hangzik olyan kellemesen, nem igaz? Maddy számára pedig ez az élet: egy betegség, az úgy nevezett SCID miatt gyakorlatilag nincs immunrendszere. Így minden és mindenki csak egy időigényes, és alapos sterilizás után férhet hozzá. Otthonról, online tanulhat csak, bár az sem biztos, hogy valaha gyakorlatba ültetheti képesítését. Mindezek ellenére jól megvan a saját, külön bejáratú kastélyában, de sajnos őrzik, és nem hagyhatja el a tornyot. Pont, mint a mesében. Nem is tudja mennyire magányos, amíg a szomszédba nem érkezik meg az ő hercege, aki olyan kalandvágyat ébreszt benne, amivel előtte nem is volt tisztában. Olly családi háttere tele van megoldhatatlannak tűnő problémákkal, így hamar meglátják egymásban a rokonlelket. Az alapötletetben tehát minden, de minden potenciál benne volt: édes, szerelmes kamaszok, váratlan akadályok, komoly problémák. De sajnos nem sok ígéretet váltott be a könyv, mert nem mert a mély drámák mélyére hatolni, így a katarzis is elmaradt.

A naplószerű elbeszélés, az olvasmányok szarkasztikus értékelése, és a chat beszélgetések feldobták az elbeszélést, ügyesen bemutatták Maddy-t, ahogy Olly hatását is őrá. Szerencsére a karakterek bája nem hagyja, hogy a hangvétel túl szirupos legyen. A kedves évődés rávilágít kettejük napos oldalára, miközben látjuk, őszintén törődnek egymással. Szívesen olvasnék több olyan YA könyvet, amiben ilyenek a szereplők: bizonytalanok, kissé esetlenek, de intelligensek, humorosak. A kapcsolatukon belül pedig kíváncsiak egymásra, figyelnek a partnerük igényeire, tisztelettel, és szeretettel fordulnak a másik felé, akkor is, ha a egyikük hibázik, vagy bántóan viselkedik. Ami furcsa volt számomra, hogy Maddy inkább Olly kedvéért kezdte el felfedezni magát és a külvilágot is, nem pedig önmagáért. De ezt a fiatalság és a mindent felbolygató első szerelem számlájára írom, amit nagyon jól bemutatott az írónő.

Viszont egy tizennyolc évest az egyik legfontosabb, és legösszetettebb kapcsolata a szüleihez fűzi. Amiben folyamatosan jelen van a kötődés, és az elengedés, a születéstől kezdve egészen a felnőttkorig. Ez a természetes folyamat - normális esetben - lassan, kis lépésekkel halad előre. Maddy és Olly kapcsolata is egészségtelen a szüleikkel, és túl hirtelen tesznek nagy ugrásokat, hogy eltávolodjanak tőlük. Amikor nekik valami felé kéne kirepülni, ők valami elől menekülnek. Ennek a különböző stádiumait és hátulütőjét szerintem nem sikerült jól visszaadnia a kötetnek. Nem látjuk, a későbbiekben milyen következményei vannak a két tinédzser agresszív leválásának. Nem érezni, hogy milyen nagy döntés egyik pillanatról a másikra kilépni a szüleink életéből egy gyakorlatilag ismeretlen világba. Hiteltelen számomra, hogy arról olvastam oldalakat, hogy pár napja nem látták egymást, arról pedig szinte semmit, hogy mennyire fáj ez a hirtelen elszakadás. Semmi sem olyan egyszerű, hogy nem beszélünk az édesanyánkkal, nem gondolunk rá, nem érezzük a szakítás veszteségét.

A fiatalokat akarta megcélozni a Minden, minden, de sajnos nem veszi őket komolyan azzal, hogy a valóságot messze elkerüli. A SCID bemutatása kimerül pár hasfájásban. Semmi anafilaxiás sokk, durvább köhögőroham, fulladás, vagy fertőzés. Helyette - szó szerint - Hawaii van és naplemente. Annak a leírásáról már nem is beszélek, milyen fizikai és pszichikai hatása van valakire az, ha egész életében be volt zárva, és hirtelen kitárul előtte a világ. (Amennyiben valaki erre lenne kíváncsi, annak A szobát ajánlanám a Minden, minden helyett. Ha pedig az életminőség romlásának valódi drámája érdekelelné, a Mielőtt megismertelek sokkal jobb választás.) Ahogyan azt sem hiszem, hogy egy csecsemőkorban diagnosztizált, súlyos, és változtos tüneteket produkáló betegséggel soha nem kerül más orvosok elé valaki az édesanyján kívül. Se egy oltás, se konzultáció, se felülvizsgálat... Ezzel el is érkeztünk a legnagyobb problémámhoz.

Amint a fiatalok szerelme minden sorscsapás ellenére beteljesülne, abban a pillanatban már az író terhére válik minden komolyabb téma. Mivel igen hamar eltünteti ezeket a szerző, nyilvánvalóvá válik, hogy a kitűnő alapötletből nem is lesz több, mint egy bemutató az élet élvezeteiből. Maddy megragadja a napot, de közben történetének kiváltó oka, és a következményei is komolyabb magyarázat nélkül maradnak. Az érzelmi csúcspontok felett is átrohan a könyv, pedig kevés nagyobb emocionális próbatételt tudok elképzelni, mint mikor az ember nem érintheti meg azt, akit szívből szeret. Talán azt, ha tudja, egy perc boldog együttlétbe a másik belehalhat. Vagy azt, ha egy anya úgy gyászolja a családját, hogy már-már eszét veszti. Ezeknek a bagatelizálása volt a legnagyobb kihagyott ziccer, amit olvastam. Az olyan feldobott témákat, mint az elengedés, az egészségtelen szülő-gyermek kapcsolatok, családon belüli erőszak, a gyermekek érdekeinek sérülése, több családtag elvesztése, egyszerűen nem merte kifejteni Nicola Yoon. Mire felocsúdnánk, addigra vége is van a kötetnek, a történet pedig ott hever befejezetlenül.

By BubuMaczkó 2017. augusztus 9.

A könyv a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg, itt és itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!