Páholy: Az operaház fantomja       Madách színház

2015.10.30

Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik a semmiből csodát teremtenek. Legyen szó akár egy történetről, egy festményről vagy akár a zenéről. Valami megszületik egy ember lelkében, és onnantól kezdve, hogy megalkotja, bárki élvezheti. A zene különösen veszélyes: meghalljuk, és onnantól beleeszi magát a bőrünk alá, olyan érzéseket keltve, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek. Az én kedvenceim Alexandre Desplat, Abel Korzeniowski, Alan Menken, Claude-Michel Schönberg, Lévay Szilveszter, Danny Elfman, Hans Zimmer, James Horner, John Williams, Ilan Eshkeri, és Michael Giacchino. Közülük is kimagaslik Andrew Lloyd Webber munkája, és Az operaház fantomja.

Gaston Leroux könyvét egyszerűen nem tudtam elolvasni, borzalmas szerintem. A hatása a zenével együtt viszont félelmetes, szomorú, felemelő. Sarah Brightman szerintem sosem fog olyan bókot kapni már, amilyet a férje írt neki a darab zenéjével. Több feldolgozását láttam/hallottam már ennek a műnek, de Sarah Brightman hangján varázslatos. A 2004-es, Joel Schumaher által rendezett filmben Emmy Rossum előadása is nagyon tetszett, bár az ő Christine-je sokkal gyermekibb, ártatlanabb lett, ami jót tett a karakternek.

A Szirtes Tamás által rendezett darabhoz sajnos csak egyszer volt szerencsém, de a mai napig elevenen él bennem az emléke. A szereplők nagy részét akkor először láttam/hallottam, és egytől egyig profi, érzékeny alakítást nyújtottak. Posta Victor fantomja erős, szomorú, a tekintete átható, a hangjától pedig libabőr futkoz az emberen. Amint megjelenik a színen, nem lehet nem észrevenni.

Krassy Renáta érdekesen vegyíti az ártatlan kislányt, a szerelmes nőt és a rettegő áldozatot. A hangja tényleg operaházba illő, megtiszteltetés volt hallgatni. Magyar Bálint Raoulja egy kedves, gyengéd, de energikus lovag, az ő hangjával volt teljes a trió. Mellettük élmény volt olyan legendákat látni, mint Vikidál Gyula, Szerednyey Béla, vagy Pusztaszeri Kornél.

Egyes elemeket, mint például a csillár zuhanása, a csatornában való gondolázás el sem tudtam volna képzelni, hogyan csinálják meg egy színpadon, de nagyon szépen megoldottak minden trükköt. A legkreatívabb megoldásokat a színház a színházban hatás kapcsán láttam. Az előadás után meg sem kellett néznem a díszlettervező nevét, tudtam, hogy Kentaur egy újabb munkáját volt szerencsém megcsodálni. Még a jelmezeket szeretném megemlíteni, mivel ennek az előadásnak az a lelke. Ráadásul a "hétköznapi" ruhák mellé három előadás, és egy bál ruhái jönnek, amik tökéletesen illeszkednek a hangulathoz.

Ha valaki egy kis rejtélyre, romantikára vágyik megrendítő zenével, színkavalkáddal, profi kivitelezésben ebben az előadásban nem fog csalódni.

By BubuMaczkó 2015. október 30.