Paula Hawkins: A lány a vonaton

2017.06.03

Ez egy nagyon jó könyv lehetett volna. Időtlen és releváns témákat boncolgat szokatlan szemszögből, de mintha nem tudta volna eldönteni az író, hogy a társadalmi problémák kitárgyalásán, a krimin vagy a személyes drámán legyen a hangsúly. Egyéni a hangvétel, mert egy depressziós, alkoholista nő a központi szereplő és nagyrészt a narrátor is. Krimiknél beválhat, ha egy zavart ember szemszögéből látjuk a történetet, akinek nem lehet hinni, hiszen a klasszikus "ki a gyilkos?" kérdéskörnél is könnyű félrevezteni az olvasót. Viszont ez esetben a főhős jellemének boncolgatása miatt az atmoszféra teremtés elmaradt. Nem éreztem feszültséget a könyv olvasása közben, mert túlírt, önmagát ismétli azzal, hogy bemutatja Rachel mindennapi köreit az alkoholizmussal, a volt férje zaklatásával, és az unásig ismételt hibáival, miközben a bűntett körülményei és a nyomozás teljesen perifériára szorulnak. A főszereplőt kivéve pedig a karakterek kidolgozatlanok, a fordulatok után csak következetlenség marad. Mire a történet végére értem, teljesen érdektelenné vált számomra a nagy kérdés.

Ami szokatlan és újszerű, hogy a három főszereplő nőt bemutatva körbejárta az anyaság kérdését, és ennek hatását a kapcsolataikra. Az egyikük összeroppant, mert nem lehet gyermeke; a másikuk nem találta a helyét a világban, miután elvesztette a kislányát; a harmadik pedig próbálta a szülés után visszaállítani normális kerékvágásba a házasságát, helyrehozni az önbecsülését. Ez így önmagában nagyon szép is lett volna, ha nem társítják azzal a káros üzenettel, hogy egyiküknek sem lehetett normális élete az után, hogy a gyerek téma előjött. Mindhárman passzívak voltak, önállótlanok, ahogy (egy kivétellel) a körülöttük élő férfiak agresszívak, uralkodók, bántalmazók. Vagy csak "simán" cserben hagyták a szeretett nőt a legnagyobb szükségben. Az, hogy valakit, aki labilis, depressziós, vagy beszámíthatatlan, hogyan manipulálja, bántalmazza a társa, fontos lett volna ennél árnyaltabban bemutatni.

Az addiktív ember ördögi köreit viszont alaposan bemutatta Hawkins: az önbizalomhiány, a szégyen, ami a pótszerhez vezeti a függőt, emlékezetkiesésekhez, logikátlan viselkedéshez vezet, ami csak növeli a bizonytalanságot, amit újabb löket "bátorság" hivatott elfedni. A fogadkozások, hazugságok, önámítás, a belső világ lerombolása, amiből az álmodozás a menekvés. Rachel képzelete és az élete között ugyanúgy szakadék tátong, mint a vonat ablakából látott idill és a realitás között. A közösségi médiához hasonlóan ő is mások szebb oldalához méri a saját legrosszabb formáját, és ettől is csak a saját önbecsülését veszíti el. Pedig a szépen feldíszített kirakatban is esendő emberek vannak, akik talán pont arra vágynak, hogy ők lehessenek a lány a vonaton, aki messzire juthat onnan.

By BubuMaczkó 2017. június 3.

A könyv a XXI. Század Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető