Robert Galbraith: A selyemhernyó

2017.06.21

Cormoran és Robin visszatért! Szerencsére nem változtak, de kaptak egyfajta mélységet, és a kapcsolatuk dinamikája is egyre szórakoztatóbb. Most már úgy olvasok róluk, mint régi ismerősökről, ismerve a szokásaikat, de még mindig tartogatnak meglepetéseket. Miközben fejlődnek a szakmájukban, birkóznak annak hátrányaival, és élvezik minden percét, küszködnek a személyes kapcsolatukban az elhivatottságuk miatt. Ebben a fejezetben ezt inkább Robin szemszögéből mutatják, aki egyrészt bizonyítani szeretné, nem csak lelkes, de elhivatott, tehetséges is, másrészt pedig nem szívesen adná fel a szakmai álmait, pusztán azért, mert férjhez készül menni. Önmaga kíván maradni, és a maga jogán sikereket elérni. Azt gondolom, sokan tudnak azonosulni a vággyal, hogy kiteljesedhessenek a szakmájukban és a magánéletükben egyaránt.

A tavalyi év egyik legjobb olvasmányélménye volt számomra a Kakukkszó, és már nagyon vártam, hogyan is változik, alakul a nyomozópáros élete. A változás, átalakulás, áldozathozatal fontos témája ennek a regénynek. Ahogyan a selyemhernyó is azért adja az életét, hogy mások élvezhessék a művét, az írók is a saját életükből merítenek, a saját lelkük védelmi gubóját adják fel, hogy az alkotásuk tökéletes legyen és örök emléket állítson nekik. Egyfajta halál ez is.

Sose láttam még egyetlen valamirevaló írót sem, aki ne lett volna elcseszve kicsit.

Strike ügyének nem egy résztvevője író, aki (szó szerint és/vagy átvitt értelemben is) a rajta élősködőktől megszabadulva járja útját a tehetsége betetőzése felé. A lényege pedig ugyanaz A selyemhernyónak, mint a benne megírt könyvnek is: ahogyan a szereplők, mi is olvasunk egy könyvet, aminek a megértése kulcs a rejtély megoldásához. Ki tudja, talán ugyanazt olvassuk, csak nem olyan perverz hangnemben. Az igazi kérdés, észrevesszük-e, ki a selyemhernyó? Már begubózva is felismerjük vagy át kell változzon hozzá?

De az írók szörnyű egy fajta, Mr. Strike. Ha élethosszig tartó barátságra, önzetlen bajtársra vágyik, lépjen be a hadseregbe, és tanuljon meg ölni. Ha pedig egész életében csak ideiglenes szövetségeket akar a társaival, akik majd szívből örülnek minden kudarcának, nos, akkor írjon regényeket.

A gyilkossági ügy mellett érdekes gondolatokat írt le Rowling a könyvkiadás folyamatáról, buktatóiról, a piac fő elemeiről és az ipar átalakulásáról. A résztvevők annak ellenére, hogy tekinthetők a könyves világ alaptípusainak, mind élettel teli emberek. Akár a bizonytalan, ideges természetű vezetőről, a céltudatos és kíméletlen szerkesztőről vagy a hedonista, önimádó író(k)ról van szó mindegyikük személyisége meg lett fűszerezve valami pikáns adalékkal. (Egyikük fel is lett tálalva.) Mindeközben olyan, nagyon is mai jelenségekrő is esett szó, mint az egyre több (önjelölt) író az egyre kisebb olvasóközönséggel szemben; a rétegirodalom elrugaszkodása a tradícionális szabványoktól; az e-könyvek kiadók és alkotók szemszögéből is megvizsgálva; az internetes kritikai vonal áldásos vagy épp átkozott befolyása; és ezek együttes hatása az alkotói folyamatra és az egyre elszántabb marketingfogások szükségességére. Ezeket teljes mértékben elhisszük, hiszen egy olyan ember írta le őket, aki végigjárta a kezdő névtelen író útját a világsikerig.

A könyvkiadásban jelenleg a gyors változások, újabb kihívások korszakát éljük, egyvalami mégis ugyanolyan igaz, mint egy évszázaddal ezelőtt: a tartalom az úr!

Egy észrevétellel zárnék: Másnak is feltűnt a hasonlóság a Harry Potter sorozattal? A hetes szám ebben a részben különös szerepet kapott: hét teríték volt a holttest körül, 49 fejezetben oldották meg az ügyet. Cormoran Strike is hét kötetet kap. Az első könyv a főszereplőt helyezte el a világában, amibe ő nem teljesen illik bele, a másodikban fontos szerepet játszott egy könyv, aminek a megértése kulcs a rejtélyhez. A harmadik a főhős eredettörténetét fogja boncolgatni? Kíváncsian várom, A gonosz pálya illik-e majd a Rowling-mintába...

By BubuMaczkó 2017.június 22.

A könyv a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető