Robert Galbraith: Kakukkszó

2016.07.31

Coco Chanel egyszer azt mondta: "Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!" Ez a gondolat a legjobb ellenszer irigységre. A legtöbben időnként vágyunk olyasmi után, ami nem lehet a miénk. De a nagy sóvárgás vakká tehet arra, mi is áll igazából az árcédulán. Lehet fényes karrierünk, anyagi biztonságunk, de semmit sem ér, ha nincs, akiben igazából bízhatnánk, vagy akivel megoszthatnánk. Lehet családunk, vagyonunk, és mégis üres az életünk. Lehetnek sikereink, stílusos ruhatárunk, de közben olyan stresszes munkánk, hogy felemészt minket. Azt hiszem, az egyik válasz a kérdésre, hogy miért is kell mindig több, az az, hogy az árcédulát csak akkor fedezzük fel, mikor már nem válthatjuk vissza vágyunk tárgyát.

A történet középpontja Lula Laundry, egy sikeres modell halála. Lula, a gyönyörű, bronzszínű lány, akit egy gazdag, fehér család fogadott örökbe. Igazi kakukkfióka, aki egy kicsit mindenhová, és kicsit sehová sem tartozik, és leginkább szeretetre vágyik. De "a hírnév hűtlen társ", és leginkább még jobban elszigeteli őt a normális élettől, barátoktól, családjától. Hiszen nem tudhatja, kinek a közeledése őszinte, és ki az, aki csak rajta keresztül akar felkapaszkodni. A regényben más kontextusban többször említi Rowling Lady Diana-t, Amy Winehouse-t. Ahogyan őket, úgy Lulát is az utolsó pillanatig szipolyozták, vagy épp csak érzéketlenül figyelték, hogyan száguldanak a halálba kétségbeesetten keresve egy kapaszkodót. Gyomorforgató, ahogyan a körülötte élők a halálát is csak egy újabb lehetőségként kezelik.

Ezekből a papírra rótt száraz, fekete jelekből, belsős poénokkal, becenevekkel teli, helyesírási hibáktól hemzsegő üzenetekből azonban most kiemelkedett előtte a halott lány szelleme a sötét irodában. Az e-mailjeiből Strike rádöbbent arra, amire rengeteg fényképtől nem - a gyomrában érezte, nem is annyira az agyában, hogy egy valódi, élő, nevető és síró emberi lény törte össze magát azon a behavazott londoni utcán.

Ennek a világnak tökéletes ellentéte főhősünk, Cormoran Strike. Édesapja híres zenész, ő mégsem a család farvizén szeretne fejjebb evezni, inkább árral szemben úszik. Egy elég zavaros, és instabil gyermekkor után a katonaságnál találja meg a közeget, ahová igazán tartozik. Egy sérülés miatt leszerel, és magánnyomozóként kezd dolgozni. Cormoran bár testileg, lelkileg sérült, ezeket nem kifogásként tartja maga elé, nem sajnáltatja magát. Helyette becsülettel dolgozik, fegyelmezi magát, és mindent megtesz az igazságért. És ő minden nő álma: rejtélyes, bonyolult, és épp annyira pokróc, hogy azt higgyük, meg lehet változtatni. Kíváncsivá tesz, megnevettet, elgondolkodtat. Igazi keserű csokoládé! Alig várom, hogy a sorozat többi kötetében még jobban megismerhessem.

És persze mit érne nyomozónk megfelelő segítség nélkül? Ez a segítség egy nem várt titkárnő, Robin, aki üde szellőként suhan be Cormoran irodájába. Nagyon diszkrét, kedves lány, aki nem ijed meg a kihívásoktól és lelkesedést, új megoldásokat visz a nyomozó életébe. Kettejük között szinte azonnal megértés alakul ki, és finoman közelednek egymás felé. A barátságuk színesíti a nyomozást, és a néhol nyomasztó hangulatot.

Nagyon tetszett, hogy egyetlen pisztolylövés, vagy üldözési jelenet nélkül keltett feszültséget Rowling. Nincsenek James Bond-féle látványos kütyük, kósza numerák (na jó, talán egy) és engedély a gyilkoláshoz, csak egy nagyon tehetséges, rátermett Moneypenny. A nyomozás szárazabb részeit változatos személyiségekkel dobta fel. Nagyon ügyesen szórta a morzsákat, majd megkeverte őket. Olvasás közben legalább öt elméletem született, már a mandzsettagombokba is poloskákat képzeltem, gyanúsítottakat gyártottam, majd vetettem el, hogy aztán újra megkérdőjelezzem őket. A megoldás pedig egyszerűbb, megtévesztőbb volt bármelyik változatnál. Így kell sorozatot indítani!

By BubuMaczkó 2016. július 31.

A könyv a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető