Sara Gruen: Vizet az elefántnak

2014.12.08

Életünk során mind különböző szerepekben találjuk magunkat, aktuális környezetünktől függően. Akár emberekkel, állatokkal, vagy a természettel lévő kapcsolatról szó, minden téren rangsorba kerülünk. Olyan sokan vannak alattunk, mellettünk és fölöttünk is, mégis az árul el rólunk legtöbbet, ahogy lefelé nézünk. Nem szabad elfelejtenünk emberséggel bánni a ránk szorulókkal, a kevésbé szerencsésekkel, legyen szó bármilyen élőlényről:

Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van! (J. K. Rowling)

Mióta az eszemet tudom, szeretem és csodálom az állatokat. Fizikailag többet árthatnának nekünk, mint mi nekik, mégis képesek alázattal viseltetni irántunk. Idomulnak hozzánk, és közben észrevétlenül átformálnak minket. Megtanítanak feltétel nélkül szeretni, figyelni a körülöttünk lévőkre, alkalmazkodni a környezetünkhöz. Mire észbe kapnánk, már jobb emberek lettünk általuk.

Lehetetlen leírni, hirtelen milyen gyöngédség fog el az állatok iránt... legyen szó hiénáról, tevéről vagy bármiről. Még a jegesmedvét is szeretem, aki a hátulján ülve rágja tízcentis fogaival tízcentis karmait. Váratlanul, villanásszerűen áraszt el ez az érzés, amely szilárd, mint egy obeliszk, és tapadós, mint a víz.

Van, aki nem veszi komolyan a természet intéseit, önhitten kontrollálni akarja a saját hasznára, de előbb-utóbb a maga kárán tanulja meg, a természet ereje össze sem mérhető egy emberével. A fontos különbség: az embert nem csak a létfenntartás ösztöne vezérli, akár a puszta élvezetért vagy kényelemért is képes szörnyűségekre. Nem állítom, hogy nem tud szeretni, nem képes nemes tettre vagy a világot jobbá tevő cselekedetre. Remélem is, hogy a többségünk olyan, mint könyvünk főhőse: Jacob Jankowski.

Jacobbal először kilencvenhárom éves korában találkozunk egy idősek otthonában, ahol mindenki izgatottan várja, hogy elmehessen a közeledő cirkuszi előadásra. Ennek kapcsán előtörnek emlékei fiatalkorából, amelyeken keresztül megismerhetjük életének fordulópontját. Állatorvosnak készül, ám az élet úgy hozza, hogy egy vándorcirkuszhoz szegődik el. Egy világhoz, melynek csillogása, szépsége legtöbbünket már gyermekként vonz magához. Ahogy felnövünk, már látjuk a "drótokat", kissé megkopik a csillogás, de a szépsége még mindig elvarázsol.

Minden illúzió itt, Jacob, és nincs is ezzel semmi baj. Az emberek épp ezt várják tőlünk. Erre vágynak.

Jacob friss szellőként érkezik, és felborítja a cirkusz eddigi egyensúlyát. Megmutatja, nem csak erőszakkal lehet célt érni, meg lehet találni mindenkivel a közös nyelvet. Új értékeket hoz a cirkusz életébe, tükröt tartva a többiek elé, és sokaknak nem tetszik a látvány. Ez egy ideig pozitív változásokat eredményez, hol ténylegesen, hol látszólag. Az elveszettek újra reménykedhetnek, az elnyomók pedig félni kezdenek. Rosie, az elefánt érkezésével pedig már nem lehet Jacobot sem mellőzni, hiszen a fő attrakció múlik rajta.

Ám az ördög nem alszik, August, a porondmester nem sokáig tudja fékezni magát. Al bácsi, az igazgató pedig nem mond le semmiért a pénzről. Marlena pedig, aki eddig odaadóan és profin szolgálta a cirkusz érdekeit rájön, más is lehetne az élete. Mikor elhagyja Augustot Jacobért, felszínre törnek a konfliktusok, és elkerülhetetlenné válik a katasztrófa.

Érdekes volt belülről látni a cirkusz kettős világát egy letűnt korszakban, mely amilyen gyönyörű, annyira kegyetlen is volt. Ahol a profit az élet értéke fölött áll, ahol egy család vagyunk, de a kedves "rokont" kidobjuk a vonatból. Ahol tökéletes produkciót kell nyújtanod, ha kínoznak is. Ha meg is halsz, a show-nak mennie kell, még a temetéseden is.

A mély mondanivaló és a történet komolysága mellett bájos és humoros is maradt a történet, Jacob öniróniájának, a cirkusz anekdótáinak és persze Rosie csínytevéseinek köszönhetően. Tetszettek az eredeti képek a fejezetek elején, már ez megalapozta a hangulatot. Nagyon jó ötlet volt a könyv története is a végén, minden könyv végén szívesen olvasnám el, mi ihlette, és milyen történetek formálták.

A könyv legfontosabb mondanivalója számomra, hogy becsüljük meg, ami valóban fontos, és ne menjünk el az élet szépségei és a szeretet mellett. És amint lehet, szerezzünk egy kedves, huncut elefántot...

By BubuMaczkó 2014. december 8.

A könyv a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!