Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

2016.01.17

Ősidőknek erdejében

Két kastély áll, fej fej mellett;

Egy a Jónak, egy Gonosznak,

Együtt, de mind mást tanulnak.

Menekülnél, de nem lehet,

Kifelé csak mese vezet.

E miatt a könyv miatt hálás vagyok a bloggereknek. Nélkülük nem gazdagodtam volna az élménnyel, amit a Jók és Rosszak Iskolájától kaptam. Valamiért nem fogott meg úgy a fülszöveg, túl gyerekesnek tűnt. De azután több, általam olvasott oldalon nagyon jó értékelést olvastam róla. Egy újabb téves előítélet... Mert bár mesekönyvnek tűnik, szerintem iskolában kéne tanulni erről a könyvről és nem csak gyerekeknek. A tündérmese jellege ellenére nagyon jól átgondolt regény, sziporkázó humorral, váratlan szófordulatokkal és szerethető karakterekkel megírva.

Az alaptörténet annyi, hogy kétszáz év óta Gavaldon városából négyévente egyszer a legjobb és a legrosszabb gyerek eltűnik. A város lakói nem tudják, hogy a Jók és a Rosszak Iskolája elvégzése után kedvenc mesekönyveik szereplőiként látják őket viszont. Ebben az évben Sophie-t és Agatha-t rabolják el, ám az iskolába kerülve egyikük sem oda kerül, ahová gondolták volna.

Az iskola kettéosztott világa sok szempontból tart pontos tükröt a mai világ és az emberi természet elé. Az első benyomáson túl sok múlik, pedig a külső alapján ítélni hiba. Saját magunkat sem ismerhetjük meg könnyen, ha a vágyaink szerint határozzuk meg a helyünket a világban, és nem reálisan, a tényleges tulajdonságainkat vagy képességeinket megvizsgálva. A helyzet fonákja, hogy az is része az önismeretnek, hogy mások milyennek ismernek minket. Kérdés, melyik számunkra fajsúlyosabb? Csak nem szabad szem elől téveszteni, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, és akkor már inkább önmagunkat adjuk. Mindez fontos ahhoz, hogy megtaláljuk a saját utunkat, bármi is legyen az. Bár azt érezhetjük, szégyen, ha nem jutunk fel a csúcsra, fontos belátni, ha nem nekünk való. Egy számunkra megfelelő helyen jobban kibontakozhatunk, boldogabbak lehetünk. Ahogy nem lehet mindenki jó, úgy nem lehet mindenki vezető sem.

Bár a Jók Iskolája és a Rosszak iskolája között éles a határ, a diákokban sokkal több a hasonlóság, mint gondolnák. Agatha-t ugyanúgy kivetik maguk közül a társai, mint Sophie-t, a rossz diákok ugyanúgy szeretnének megfelelni a szülői és iskolai elvárásnak, mint a jók, és az év végére egyre inkább elkülönülnek a két iskola diákjai egymástól. A tapasztalatok formálják őket: ahogyan a sötét oldalon a csalódás, fájdalom, félelem hatása erősödik, úgy a másik oldalon a kedvesség, segítségnyújtás lesz a jellemző. Ami kicsit visszás, az a látszat és a valóság közti különbség. Míg a vizsgák a tettekről szólnak, addig az órákon túl nagy hangsúlyt fektetnek külsőségekre, ezzel is erősítve a sztereotípiákat.

Ami nagyon tetszett, hogy leszámolt a könyv olyan téveszmékkel, mint a ránk támadó, veszélyes idegen. Helyette figyelmezteti a növendékeket, azok sokkal gyakoribbak, és rosszabbak, akiket közel engedünk magunkhoz. Az iskolai szabályszegés következményei is emlékeztetnek a kinti világ valós veszélyeire.

Szembetűnő a különbség a női karakterek között. Míg a Jók Iskolájában leginkább azt tanulják a lányok, hogyan hívjanak segítséget, és várják csinosan a megmentő herceget, és a fiúknak elég kemény kiképzésben van részük, addig a Rosszak Iskolájában erős, független hősöket és hősnőket nevelnek. Ezen változtat kicsit Agatha, aki nem csak azt tanulja meg, hogy nézzen ki jól, megtanul varázsolni és másoknak segíteni is. Akaratlanul, de megmutatja, az ember lánya lehet a saját meséje hősnője, sőt a hercegét is megmentheti!

By BubuMaczkó 2016. január 17.

A kötet a Twister Media Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető