Soman Chainani: Jótett helyébe

2017.07.18

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rózsaszín ruhás szép kislány, aki az ablakban várta, hogy elrabolják. Tudta, hogy egy napon egy messzi- messzi ország uralkodója lesz majd ...

Becsülendő, hogyan mer tradícionális ötletekhez újszerű megoldásokkal nyúlni ez a sorozat. A különféle tündérmesék kifordítása és összevágása végig fenn tudja tartani az érdeklődést, annak ellenére, hogy a történet olykor magán viseli a szappanoperák jellemzőit. Számomra már-már bűnös élvezetté nőtte ki magát az utolsó epizód, a kamasztrió szenvelgései és a túlírt dráma miatt, de nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy milyen szórakoztatóan reflektál valós jelenségekre. Végig érezni, az író tisztelettel viseltetik az alapanyag és az olvasók iránt. Közben szinte ugrókötelezik a képzelet és a valóság közti vékony határvonallal. A nyelvi játékok, a csípős humor, a részletesen kidolgozott világ és az árnyalt karakterek teszik letehetetlenné ezt a trilógiát.

Az utolsó epizódban a hangsúly a különböző emberi kapcsolatokon, és az idő múlásán van. Ami eljárt bizony a mesehősök felett is. Miközben megismerjük letűnt korok történeteit, a jelenben izgulunk, és a jövőért aggódunk. Ami a várható konfliktusokat illeti, a generációk találkozása miatt meglehetősen bővültek a lehetőségek. A fiatalok a boldog véget hajszolják, amit az idősek hol nosztalgiával, hol tapasztalaton alapuló cinizmussal szemlélnek. Ahogyan a kamaszok emlékeztetik az élemedett korú társaikat a múltra, úgy figyelmeztetik őket a boldog véget rég megélt nagy öregek a várható jövőre. Ahogyan a jó és a rossz, a fiúk és lányok nem léteznek a másik nélkül, úgy a fiatalok és az idősek sem.

Mindig is érdekelt, a mesékben mi következik azután, hogy a szerelmesek ellovagolnak a naplementében, és ez remekül be is lett mutatva. Agatha és Tedros kénytelenek szembesülni azzal, mekkora különbség van a legendás és a valós kapcsolatok között. Mert ha egy pár nem igazán töltött kettesben sok időt, nem ismerik egymást, akkor meg kell tanulniuk tolerálni a másikat, és kommunikálni egymással. Legkésőbb akkor, mikor a szőke herceg hátsóját feltöri a paripa nyerge, és a hercegnő megőrül a női princípiumok élvezetétől. Ahogyan a többi hős is a saját bőrén tapasztalta, ők is rájönnek, hogy a boldog vég nem állandó állapot, hanem folyamatos munka. Ha a megfelelő emberért tesszük, az mindenért kárpótol.

Nem számít, hogy fiú vagy lány vagy. Nem számít, ki az apád és honnan származol, és hogy nézel ki. Azon aggódsz, hogy elhagylak, ha meglátom igazi énedet ... Pedig én éppen amiatt maradok melletted.

Agatha sok szempontból szerencsés, bár olykor túlságosan is naiv vagy idealista döntéseket hoz. Végső soron mégis szerénysége, akaratossága és persze a jósága miatt tart ott, ahol. Eközben a győzelmében is mindenét folyton elvesztő Sophie megy a saját feje után, megnehezítve mindenki sorsát. Ebből a szempontból érdekes párhuzam van köztük, hiszen amíg Sophie elvileg minden döntését a boldogságért hozza, addig Agatha pontosan ennek képes hátat fordítani mások érdekében. Bár, ha kicsit cinikusabb lennék, mondhatnám, hogy egyszerűen jobban fél elfoglalni az őt megillető helyet, mint amennyire fontos számára a hercege. De csak majdnem. Mindenesetre szép gondolat, hogy nem minden jócselekedet fakad tisztán jóságból, és nem minden galád tett oka a puszta kegyetlenség.

Amíg a Agathát világuk változása foglalkoztatja és a többiek megmentése érdekében mozgat meg mindent, Sophie egyre inkább teret enged önző vágyainak. Nincs reális képe önmagáról és a világról sem, és a sok keserű tapasztalat előbb magányossá, majd üressé teszi őt. Elvakultságától csak az menti meg, hogy - akárhogy is - mindig ott vannak egymásnak Agathával. Láttuk már korábban, hogy mindketten képesek változni, mégis egy nagyszerű lezárás kerekedett ki abból, ahogy végül szembenéztek önmagukkal, a döntéseikkel, és a múltjukkal. De addig hosszú út vezet, amit szívfájdalom és elhibázott kapcsolatok sora övez. Mindketten egy helyre tartanak, teljesen más irányba indulnak el, de a végére elérnek oda, ahova el kell jutniuk, ha nem is úgy, ahogy képzelték.

A Gonosz szeretete és szerelme valójában ezt jelenti, Sophie - jelentette ki a dékán. - Tudni, hogy a Jónak ugyanolyan joga van élni és harcolni a boldogságért, mint nekünk. Mert a végén a Jó és a Rossz ugyanannak a történetnek a két oldala: minden Jó a Rosszból ered, és minden Rossz a Jóból származik.

By BubuMaczkó 2017. július 18.

A könyv a Twister Media Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

A sorozat további kötetei:

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!