Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

2016.01.02

Rebecca Bloomwood látszólag sikeres, önálló, teljes életet él. A felszínen legalábbis. Csakhogy egyáltalán nem boldog, nem funkcionál és nagy bajban van. Ennek oka, hogy sorozatosan rossz döntéseket hoz: olyan munkát választott, ami untatja, és nem is csinálja szívvel-lélekkel; olyan férfiakkal próbál kapcsolatba lépni, akiket nem kedvel; olyan helyen él, amit meg sem engedhet magának. Úgy általában nem találja a helyét, és keres valamit. Talán maga sem tudja, mit. Leginkább az izgalmat, a boldogságot, kiteljesedést. Endorfint.

Jelen állapotában a vásárlás jelenti számára mindezt. Az új, a csillogó, az akciós "befektetéseit", ahogy ő hívja. Hiszen egy sál, egy pulóver, egy cipő a jövőbe való befektetés. Egy boltkórosnak mindenképpen. Becky pedig hamisítatlan boltkóros. Hiába dolgozik egy pénzügyi újságnál, az esze, tudása, józansága csak az első kirakatig tart. És mint minden függő, remekül hazudik. Legjobban önmagának. Sosem gondoltam volna, hogy a képzelőerőnek is megvannak a maga hátulütői, de ez is Rebecca ellen dolgozik. Könnyebb elidegeníteni magát a saját problémáitól, és azt képzelni, nyerni fog a lottón, miközben elzárja a felszólító leveleket egy fiókba. Hamar eljön az a pont, amikor az öncsalásai életveszélyes mértéket öltenek.

Ha függőséget kéne választanom (nem mintha választaná az ember), biztos nem ezt választanám, hiszen rengeteg buktatója van, kezdve azzal, hogy időnként vásárolni kell az embernek. Egy boltkórosra meg nincs ráírva, hogy problémája van, és egy felnőtt ember jog szerint annyi hülyeséget csinál, amennyit nem szégyell. És valljuk be, mindannyiunknak megvan a maga részlege, ahol a kelleténél többet költ...

Igen, vágyom a csillogó fényekre, a jóleső melegre, az árukkal megrakott polcokra, akár még a pénztárgépek csipogására is.

Pláne, ha az egész fogyasztói társadalom segít. Nagyon tetszett a könyvben, ahogy be lettek mutatva a reklámok, promóciók, akciók hatásai. Vásárolj minél többet, hiszen úgy akciós! Vegyél haszontalan termékeket, kapsz hozzá szép táskát! Ess túlzásokba nyugodtan, majd rendezni tudod újabb és újabb hitellel! Legütősebb az volt, mikor ugyanattól a hitelintézettől a felszólító levél mellett tájékoztattak a legújabb pontgyűjtő akciókról. A könyvben leírt gyakorlat az angolszász habitust mutatta be, de van átfedés a magyar szokásokkal is (és attól tartok, egyre több ilyen lesz).

Tudod, hogy a pénzgondokra kétfajta megoldás létezik?(...) Költs kevesebbet- mondja a papám- , vagy keress többet.

De bármennyire is próbálja Becky a problémákat elhárítani, azért tudja, hogy ez így nincsen rendjén. Azt a tanácsot kapja édesapjától, vagy spóroljon, vagy keressen többet. Megpróbálkozik a spórolással. Meglepődve tapasztaltam itt is a kultúrális különbséget. A spórolás azzal kezdődik, hogy maga főz kávét, és készíti el az ételét, és olcsó szórakozást keres... És persze az otthon főzéshez is felszerelés kell, meg receptkönyv. Újabb vásárlás vezet a spóroláshoz is. Rebecca túl sok változást szeretne túl hamar elérni, nagyon sok lemondással. Így persze nem is bírja pár napnál tovább.

Ahogy a legtöbb függő esetében, csak akkor ébred fel, mikor az élet megmutatja, mi mindent veszíthet. Összeszedi magát, vállalja a felelősséget a tetteiért. A munkájában is célt talál végre, egy kapcsolat is elkezdődik... A végére eléri két plussz állással, hogy a jelenlegi adósságait rendezni tudja.

Tetszett, hogy a könyv megmutatta, bármilyen sokat változott Rebecca, és bármennyire szedte össze magát, ez csak tüneti kezelés még mindig. A végén előre is vetítette a folytatást, hiszen könnyű tovább nyújtozkodni, ha nagyobb lett a takaró. Nekem pedig megmutatta Kinsella, hogy mihez ért legjobban: komoly, aktuális problémákat tálal üdítő limonádéként.

By BubuMaczkó 2016. január 2.

A könyv a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető

A szerző további kötetei:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!