Témázunk: Fantáziavilágok kapujában

2015.09.21

Bizonyos módon szerintem minden könyv egy-egy fantáziavilág, és mindegyikben másért szeretek elmerülni. Ha könyvekről van szó, azt hiszem nem tudok csak egyszerűen rábökni az egyikre, hogy legszívesebben abba a világba lépnék be, hiszen ahány hangulat, ahány nap, annyifelé vezetne az út.

Ha teljesen abszurd hangulatomban vagyok, akkor Neil Gaiman egyik világába lépnék be. Ott ki van fordítva minden, de amolyan humoros, kedves módon, amire sosem gondoltam volna. Számomra közülük legvonzóbb a Csillagpor, a Falon túli világ, ahol a kalózok repülnek, a csillagok leesnek, a hercegek egymást nyuvasztják, és a fiatalok megtanulnak igazán szeretni.

Amikor szemlélődő hangulatban vagyok, szívesen utaznék vissza a viktoriánus Angliába, hogy rácsodálkozhassam a legújabb találmányokra, és láthassam, ahogy Mr. Holmes és Dr. Watson ismét briliáns módon megold egy ügyet.

Ha előtör belőlem a gyermeki énem, akkor Willy Wonka csokoládégyáránál szebb helyet el sem tudok képzelni. Ahol a cukorka nem árt a fogaknak, és a csokifolyó mellett a fű is ehető, ráadásul finom, és az umpalumpák mindig ellátnak egy vidám dallal.

A boldog békeidők utáni vágyamat leginkább Avonlea szigetén tudnám elképzelni, Anne Shirley vagy Sarah Stanley társaságában. Ahol semmi olyan nem történhet, amit egy jó tea, vagy két öregasszony kárálása meg nem oldana. És ha ezekből már elég volt, akkor indulhat a séta a vörös földön, gyümölcsösökön, erdőkön, patakokon át a tengerig. Ott aztán tág tere nyílik a képzeletnek...

Mikor a valóság túlzottan jelen van, túl sok a munka, szívesen fognám a ládám, és meg sem állnék Roxfortig, az Odúig vagy az Abszol útig. Itt aztán egy-két suhintásra megoldódna a felhalmozódott munka, varázslat várna minden sarokból. És valószínűleg a megtakarított időt a könyvtárban, vagy a könyvesboltban tölthetném, kedvenceimmel az ölemben (apropó, kutyát miért nem lehet vinni a Roxfortba? Pedig tök jól kijön a macskámmal, tényleg...).

Ha a hamisítatlan idillre vágyom, nem találnék jobbat a Megyénél, azon belül is Zsáklaknál (egészen addig amíg meg nem jelenik az ajtóban egy raklap törpe), ahol az egyszerű, ám annál nagyszerűbb élvezeteknek hódolhatok, mint kertészkedés, főzés, evés, pipázás. És amilyen megnyugtató belépni ezen az ajtón, olyan veszélyes kilépni, mint tudjuk. Pár lépés, és máris hallgathatom a tündék énekét, lovagolhatok a rohírokkal vagy beszélgethetek Szillszakállal. Varázslatos tájakon át vezet az út oda és vissza.

Többiek gondolatai erről a témáról: Pupilla, Nima, Reea, Zenka, Bill, Ilweran, Andi, Loki, Theodora, Nikkincs

By BubuMaczkó 2015. szeptember 21.