Témázunk: Könyvek a gondolataim körül

2016.07.06

Carlos Ruiz Zafón szerint "Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét." Ezzel nagyrészt egyetértek, bár nem mindig az első alkalom a legjellemzőbb. Amióta olvasok, több olyan könyv is akadt, ami valamiért a részemmé vált, és időről időre körülötte forognak a gondolataim.

Emma Donoghue: A szoba

Éppen hazafelé utaztam egyszer, mikor hallottam az amstetteni rém történetét, ami ezt a könyvet ihlette. Napokig a hatása alatt voltam, próbáltam megérteni a felfoghatatlant, kevés sikerrel. Aztán elolvastam ezt a könyvet. Ahogy már írtam, egyszerre éreztem, hogy felemelt és lehúzott a könyv. Utánanéztem az interneten, és döbbenetes, amit találtam. Leginkább ez a videó az, ami elmondja a velejét. Engem letaglózott, és nem ereszt azóta sem a könyv, és teljesen máshogy látom a szabad életet.

Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

Egyszerűen a hideg ráz a könyv alapját képező ötlettől. Egy háború után a győztes a vesztesek gyermekei között rendez évente egy gladiátor valóságshowt?!? Olykor látok a világban olyan jelenségeket, amik errefelé tendálnak, és számomra ez több, mint ijesztő. Mint pl. a média hatalma életek felett, vagy a kontraszt az emberek életminősége között, legyen szó akár egy országon belül akár a világ különböző tájai között. Néha tényleg úgy érzem, ez a világ egyenesen a pokol felé száguld. Vagy Panem felé...

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

A könyv egy ártatlan, naiv lányról szól, aki férjhez megy egy férfihoz, akinek igen súlyos terhek és titkok nyomják a vállát. Miközben ő felnő, megmutatja, mi mindent okozhat a gyász, hogyan kell egy kapcsolatért komoly áldozatokat hozni, vállalni önmagunkat, és elveszíteni az ártatlanságunkat. Az egyik gondolat, ami időről időre eszembe jut a könyvből: "Ó, ha feltalálnának valamit (...), valamit, amivel konzerválni lehetne az emlékeket, mint egy ízt vagy egy illatot! És ha az emlékek soha meg nem kopnának, soha el nem fakulnának, hogy amikor kedvünk tartja, elővehetnénk az üveget, és csak ki kellene húzni a dugót, és újra átélhetnénk az elmúlt pillanatot!"

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Van a környékünkön egy furcsa, idős bácsi, aki mindig felénk sétáltatja a kutyáját. Minden kutya mindig megugatja, de ő megáll, és magyaráz nekik, vagy nekünk, ha kinn vagyunk épp a kertben. Ő az én Ovém. Egy ideig azt gondoltam, bosszantani akar mindenkit, de rájöttem, nagyon magányos lehet. És most már hagyom, morgolódjon, magyarázzon, és remélem ez és a kutya mozgásban tartják. Esetleg találkozhatna egy morgós, kutyás hölggyel ;) Szeretném azt hinni, hogy amikor én leszek házsártos öreg néni, találkozom majd olyannal, aki szintén olvasta a könyvet.

Markus Zusak: A könyvtolvaj

A kis tolvaj nem csak könyveket lopott, hanem korábbi, materialista lényem egy darabját is. Előtte a szavak csak eszközök voltak, nem pedig fegyverek vagy gyógyír a sebekre. A könyveket nem szerettem volna ennyire "kölcsönvenni". A harmonika nem tűnt túl vonzó hangszernek. A halál pedig rémisztő szörnyeteg volt. Egyszerűen kinyitotta a szemem, és mindezt csodálatos hangulatban, fájdalommentesen.

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

A történet, amiről azt kívánom, bár valóság lenne. Ha kiderülne, mennyi jóság van a világban, és több rossz van, amit vissza lehet csinálni, mint amit már nem. Egy kisfiú meglátja, milyen egyszerű változtatni a világon: csak valami jót kell tenni három emberrel, és megkérni őket, adják tovább ők is három embernek. Az elmélet egyszerű, arra épít, hogy a legtöbbünkben van becsület és jóság. Sajnos olykor a jótett elnyeri méltó büntetését, és nagyon sok jótett tud csak helyrehozni egy rosszat. De épp ettől kihívás megtenni. Érdekesség, hogy a könyv (és a film) nyomán több "Add tovább!" mozgalom is indult, és igen messzire is eljutottak. De az ötlet, és a következményei valamiért nem hagynak nyugodni.

J. K. Rowling: Harry Potter sorozat

Ez a könyv megtestesíti gyermekkori álmaimat, felnőttkori reményeimet. Miközben a varázsvilágot felfedezem újra és újra, a valós életem gondjaira adja a legegyszerűbb megoldásokat. Közben megmutatja a leghétköznapibb dolgokban rejlő legnagyobb varázslatokat. Amikor pedig kevésbé hétköznapi mágia is jól jönne, már hoppanálok is az Odúba, az Abszol-útra, vagy egyszerűen felülök arra az Expresszre...

Ez a lista persze nem teljes, de ezeket a könyveket őrzi leginkább a lelkem. Carlos Ruiz Zafónnal kezdtem, így vele is fejezem be: "Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük."

Többiek gondolatai a témában: Pupilla, Amadea

By BubuMaczkó 2016. július 6.