Mi a mérce?  avagy "a pokolba Dr. J. Evans Pritchard-dal"

2015.11.04

Amikor arról van szó, hogy egy könyvet mérlegre teszünk, az egyetem jut eszembe, ami jó időre elvette a kedvem az olvasástól, a könyvektől, és mindattól amit jelentenek nekem. Azt gondoltam, ott végre megszabadulok a középiskolás hozzáállástól, miszerint olvassuk el az író életét, aztán a verset, majd jegyzeteljük le, mit is gondolt a költő a tankönyv szerint. Pedig a lényeg, hogy ahány ember olvassa el ugyanazt, annyi féle gondolatot, érzést ébreszt. Lehet, hogy néhányan közel állnak ahhoz, ami miatt az író papírra vetette az adott művet, de tényleg ez a lényeg? A művészet szubjektív. Meg lehet ítélni objektíven, és fel lehet rajzolni egy grafikonnal?

Dr. J. Evans Pritchard: A költészet értelmezéséről. A költészet teljes megértéséhez először is a vers-formákat, a rímképleteket és a kifejezésmódot kell megismernünk. Majd tegyünk fel magunknak két kérdést: mekkora kifejezőerővel sikerült a költőnek megvalósítania szándékát? Másodszor: mennyire jelentős maga a költői szándék? Az első kérdés a vers művészi tökélyére, a második a fajsúlyára vonatkozik. Ha már ezt a kérdést is sikerült megválaszolnunk, kiderül, hogy a költemény megítélése aránylag egyszerű dolog. A költemény művészi megvalósítását vízszintes vonallal ábrázoljuk, míg a fajsúlyt függőlegessel jelöljük. Az ily módon keletkezett terület adja a költemény nagyságának mértékét. Egy Byron-vers például függőlegesen elég magasba szökken, ám horizontálisan csupán átlagosnak mondható. Ezzel szemben egy Shakespeare-szonett mind két vonalon messzire nyúlik, ily módon jóval nagyobb területet lefedve, amiből következik, hogy igazán nagy költeménnyel van dolgunk. (N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága)

Én magam is inkább úgy gondolom, tépjük ki Pritchard dr. magvas gondolatait a könyvből, és élvezzük az olvasást! Az érzelmeket számokban kifejezni olyan, mint programozásra táncolni. Persze goodreads-en vagy a moly.hu-n egy könyv átlagából láthatjuk a nagy többség véleményét, ami arra jó, hogy láthatjuk a nagy többség véleményét. Se többre, se kevesebbre. Ezek a számok ki sem fejezhetik, mit adhat nekünk a könyv, vagy, hogy mekkora élmény elolvasni. Ezért nem is csillagozom egy -tól-ig skálán a blogon a könyveket. Belefutottam olyan olvasmányokba, amikről dicshimnuszokat zengett mindenki, szerintem pedig nem volt nagy durranás, ám olyan is előfordult, hogy egy nagyon lepontozott könyvet zseniálisnak gondoltam. Egy ideje már függetlenítem a számokat az élménytől, és úgy gondolok rájuk, mint amolyan kiegészítő információra. Ezeken az oldalakon magam is értékelem a könyveket, hozzátéve a nagy egészhez, de javaslom másnak is, hogy ne ezt tekintse kiindulási alapnak. Mert nem csak máshogy látja mindenki, hanem más szempontból is értékeli. Ha érdekesnek találja a könyv témáját, történetét, íróját, akkor ne hagyja magát eltántorítani egy szám miatt. Legfeljebb nem jön össze, és az árából új könyvet vehet, vagy mérheti centiben a könyvet asztaltámasznak.

Többiek gondolatai erről a témáról: Pupilla, Nima, Zenka, Bill

By BubuMaczkó 2015. november 4.

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!