Témázunk: Sokkoló olvasmányok

2015.02.26

Az élet tele van kellemetlen megrázkódtatásokkal, és ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk, és amikor a szívünk kihagy egy pillanatra, a kérdés mindig az, hogy vajon túléljük-e. (Született feleségek)

Nincs ez másképp a könyvek világában sem. Persze nem mindegy, hogy mi okozza ezt a sokkot. Számomra az első megrázó könyv a Lassie hazatér volt. El sem tudtam képzelni, milyen szörnyű ember az, aki elválaszt egy kisfiút a szeretett kutyától. Együtt dobogott a szívem Lassie-vel az átélt kalandok során. Hasonlóan éreztem magam a Twist Olivért vagy éppen A könyvtolvajt olvasva. A mai napig megrázóak számomra az olyan olvasmányok, ahol ártatlanokkal, gyerekekkel, állatokkal történik igazságtalanság.

Az olyan könyveket is szeretem, ahol adódik egy rejtélyes, titokzatos karakter, akiről a végén lehull a lepel. Kellően naiv vagyok, és ha jól van megírva a könyv, ez is nagy meglepetéseket szokott okozni. Mint például Abigél kiléte.

Bizonyos könyvek témája vagy nézőpontja már önmagában ébresztő hatással van rám. J. K. Rowling Átmeneti üresedésében nem egy ilyen téma akad, plusz a végén, ha pár dologra számítottam is, a mód, ahogyan megírták, és a lezárás olyan érzés volt, hogy menten eldobom az agyam. A Megmaradt Alice-nek pedig az Alzheimerről adott kitörölhetetlen képet. Néhány könyvben, mint pl. A legyek urában vagy A Manderley-ház asszonyában az emberi természet legsötétebb, legbetegebb bugyraiba nyerünk betekintést. Ezek azt hiszem azért vannak különösen nagy hatással rám, mert emlékeztetnek emberi mivoltomra, és arra, milyen mélyre süllyedhet az ember.

Vannak karakterek, akiknek sorsa előre érezhető, de annyira a szívemhez nőnek, vagy annyira szerves részei az adott könyv világának, hogy nem is bírom nyugodtan olvasni az elkerülhetetlent. Legyen szó akár Eponine-ról a Nyomorultakban, Trevorról A jövő kezdetében, vagy akár a Harry Potter és a félvér herceg végéről.

Mivel elég érzékeny vagyok a thriller, horror műfajokat kerülöm. Így bizonyos könyveket tudom, nem fogok elolvasni, és jobban járok így. Mégis van, hogy belefutok: eddigi olvasmányaim legsokkolóbbja Stephen Kingtől A halálsoron volt. A film után el szerettem volna olvasni. Apukám, akitől nem igazán szoktam könyvet kapni, a kiadóig ment, hogy megszerezze nekem. Aztán az első igazi borzalmak után ment a könyv a jelképes hűtőbe, és azóta sem bírtam végigolvasni... De nem adom fel, előbb-utóbb előveszem, és utána egy hónapig romantikus álmodozásokról olvasok.

Néhány könyv puszta létezése sokkoló. Mármint, ijesztően rosszul van megírva, vagy a tény, hogy könyvnek merik nevezni, volt valaki, aki képes volt kiadni, és tömegek olvassák... Tudom, kultúrsznob dolog, és sokféle irodalom létezhet, de ettől még nem mindegyik jó vagy hasznos.

Többiek gondolatai erről a témáról: PuPilla, Miamona, Szee, Ilweran, Anaria, tigi, Katacita, Bill, Nikkincs, Bea

By BubuMaczkó 2015. február 26.