Szabad asszociáció, avagy művészetek találkozása az irodalommal

2016.11.24

A művészet azért születik, mert az embereknek szükségük van rá, nem pedig azért, mert az alkotó művész szeretne lenni. (Jirí Menzel)

Szerintem nincs csodálatosabb része az emberi létnek, mint alkotni. Valami, ami eddig csak valaki elméjében létezett, hirtelen életre kel. Jóval a művész halála után is otthagyja a lenyomatát a világon, évszázadokkal később is hatással van mások életére. Órákig, napokig tudnánk csodálni, amíg minden részletét az eszünkbe véssük, elálmodozunk felette, vagy a történetet keressük mögötte. Nekem amatőr szemem van a különféle művészeti ágakhoz így számomra az a legfontosabb, egy alkotás milyen hatást gyakorol rám, és nem annyira az alkotó személye vagy kora ragad meg..

Zene

Áh, a zene... - szólt a szemét törölgetve. - Varázslatosabb bármely mágiánál. (J. K. Rowling)

Állandóan zenét hallgatok, és ugyanúgy szükségem van rá, mint a könyveimre, vagy az oxigénre. Ha elkezdek olvasni, pár oldal után elkap egy hangulat, és már teszem is be a hozzá illő zenét. Leginkább instrumentális zenéket szeretek hallgatni, mert a szöveg sokszor kibillent. Akik kiemelt helyet foglalnak el a szívemben: Abel Korzeniowski, Alexandre Desplat, Danny Elfman, Dario Marianelli, Hans Zimmer, Ilan Eshkeri, James Horner, John Williams, John Welsman, Jóhann Jóhannsson, Randy Edelman, Stephen Rennicks, és végül, de nem utolsó sorban Thomas Newman. De persze az is nagyon jól működik, ha egy könyv főhőse épp az adott számot hallgatja. Legutóbb Stephen King Jake Eppingje vitt vissza az ötvenes évek végébe. Ha leírt egy címet, máris szólt a belső lemezjátszómon a dal, és benne is volt a boogie a lábamban rendesen. Ez azért nem fordul elő velem olyan gyakran, mert az elmúlt egy-két évtizedeinek nagy slágereit nem ismerem ennyire. Az Átmeneti üresedés olvasása közben hallottam először Rihanna Umbrelláját. Ilyen szempontból (is) a külön kis világomban élek.

Építészet

Az építészet megfagyott zene. (Johann Wolfgang von Goethe)

Az atmoszférateremtés a könyvekben általában a helyszínnel kezdődik. Persze a már látott vagy ismert helyszínekre könnyebben asszociálok. Vagy személyes élményeimre vagy különböző képeken látott alapokra építkezhetek. A digitális kornak hála ki is kereshetem a leírt környéket, ha annyira nem tudom elképzelni. Pár író pedig olyan hívogatóan tudja elénk tárni az épületeket, szobákat, hogy az adott helyszín megy is a bakancslistámra. Jövőre Európa körútra megyünk, és a helyszínek közt szerepel J. K. Rowling Londonja, Victor Hugo Párizsa is többek között.

Fotóművészet

Egy fénykép lehet, hogy az élet egy pillanata, amit foglyul ejtett az örökkévalóság, de soha nem szűnik meg visszanézni rád. (Brigitte Bardot)

A fotók szerves részei az életemnek, mivel amióta az eszemet tudom, édesapámról alig lehet leválasztani a gépét. Kiskoromban még diákat is csinált a természetfotóiból, nemrég pedig felkérték egy könyv illusztrálására is. Ahogy nőttem, egyre jobban megszerettem a képeket, a pillanatokat, amiket megörökítettek. Így az olvasmányaimtól sem tudom ezeket a képeket elkülöníteni. Igaz, a fotókat leginkább az utolsó évszázadban játszódó kötetekhez tudom társítani. Ha azt olvasom, felhőkarcoló, máris látom az ott ebédelő munkásokat, ha azt hallom, Vietnam, látom szaladni a síró gyerekeket. Mikor Kennedyről olvastam, Abraham Zapruder képkockái villantak fel, a háború végéhez érve látom is a Times Square-i jelenetet Alfred Eisenstaedt lencséjén át. Az érdekes, amikor olvasás közben a képek életre kelnek, egy szereplőhöz kötöm őket, és már látom is korábbi vagy későbbi életüket. Az ilyen portékban Annie Leibovitz verhetetlen.

Festészet

Vannak festők, akik a Napot sárga folttá alakítják át. És vannak mások, akik Nappá alakítanak át egy sárga foltot. (Pablo Picasso)

Nem meglepő, mivel nekem a benyomás fontos egy képről, az irányzat, ami igazán megfog, az az impesszionizmus. Azokon a képeken tudnék ámulkodni az örökkévalóságig, és nagyon boldogan telnének így a napok. Jane Austen könyveit olvasva olykor pöttyözéssel festett tájakon mászkáló Monet lányokat látok magam előtt, ahogy kilépnek a kereteikből. Pedig még élőben nem is volt szerencsém ezekhez a művekhez.

Ami mostanában még nagyon foglalkoztat, azok már inkább posztmodern művészetnek mondhatók: a digitális festmények, és a fotóminőségű rajzok, egyéni grafikák. Először furcsának tűnt, hogy valaki PhotoShoppal festeget, de némelyik kép szinte megszólal. Ezekre az alkotókra a mai könyvek, filmek is hatottak, és a hangulatot zseniálisan meg tudták ragadni. Kedvenceim Alice X. Zhang, Isabella Morawetz, Heather Rooney, Garth Glazier, WillPigg. Nagy előnyük, hogy hozzáférhetőek és istenien mutatnak a szobám falán.

Filmművészet, színház

A nyelv megnevez, a film megmutat. (Balázs Béla)

Amit nem tudok, és nem is szeretnék elkerülni, és tagadhatatlanul hatnak az olvasmányaimra, azok a filmek. A könyvtolvajra talán sosem bukkanok rá, ha nem látom meg a film elején kiírva, hogy ez bizony egy regény alapján készült. Bár az adaptációkról már megírtam a véleményem, tény, hogy a filmek jól tudnak működni vizuális kiegészítésként, és van olyan alakítás, ami elmossa az addigi mozgóképet a szemem elől olvasás közben. A különböző nevezetességeket is nagyobb esélyem volt eddig filmen csodálni, és a vizualitásom részévé váltak. A különböző filmzenékkel pedig vissza is értem a gombolyag elejére.

Többiek gondolatai a témában: Pupilla, Szee, Sister

By BubuMaczkó 2016. november 24.

További bejegyzések:

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett további extra tartalmakkal is találkozhatsz!